Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|             Így okoskodik az ésszel élõ ember, és így tanulok én
 2     I,   1|   amilyennek én gondoltam. Könyvvel élõ embernek jó, de az írástudatlan
 3     I,   1|      fejemet venni azért, mert a ma élõ legnagyobb antropológus
 4     I,   2|     amennyit Ipolyiban olvasott. Az élõ szegedi néphagyományból
 5     I,   2|          magyar barátja emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott egyet
 6     I,   2| marhapásztor voltam, de mint ésszel élõ embör, hamarosan rágyüttem
 7     I,   2|    hozhattak magukkal.) Ellenben az élõ zsiráffal szemben indokolt
 8    II,   2|          amikbõl érteni kell ésszel élõ embernek. A réti ember különös
 9    II,   3|     Tizenkét embör hallotta, mög az élõ Isten. Ugyan a János is
10    II,   3|          mekekukának, amirõl ésszel élõ ember ki nem találhatja,
11    II,   3|            Istenem, hát õ is ésszel élõ ember. Kétszáznegyven pengõt
12    II,   3|          becsülete. Most már ésszel élõ ember vagyok, és nem kérkedem
13    II,   3|              a holt se más, mint az élõ, de azért mindig úgy megképzenek
14    II,   4|         beleunt a hazajárásba, s az élõ fáradt volt álmodni. Ha
15    II,   4|      tisztában volt azzal az ésszel élõ ember, hogy ha betegnek
16    II,   4|         hanem Aminektégöd.~Magukban élõ embereknek szokott ilyen
17    II,   4|      kapások, kubikosok, napszámból élõ kétkezi munkások. A parasztság „
18    II,   4|          kell azt gondolni, hogy az élõ nagyok jobban járnak, mint
19    II,   4|       kísértette a halott is meg az élõ is, hogy egy este csakugyan
20    II,   4|         rossz volt. Le nem írhatom, élõ szóval se mondanám utána
21    II,   4|             a koporsóban, azt senki élõ ember nem tudhatja. De az
22    II,   4|            napom egyfolytában, hogy élõ emberrel nem váltottam szót.