Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        gyerekem, a szalonna most elment adóba - vette elõ anyám
 2     I,   1|          mint a nyári nap, mikor elment, de visszafelé úgy jött,
 3     I,   1|         volt. Ahogy az édesanyám elment, azonnal bevezetett a mesterségbe.
 4     I,   1|   minálunk...~Nem mondta tovább, elment a másik pásztába, császárszilvát
 5     I,   1|        közvagyont megégetni? Hát elment az esze az úrnak?~- Hazafi
 6     I,   2|         diplomaták voltak. Hanem elment jelentést tenni a királynak,
 7     I,   2| megtetszik, hogy olyan helyre is elment látogatóba, ahová senki
 8     I,   2|          mondott, mikor az ember elment a vasárnapi tanácsba, beleadni
 9     I,   2|         volt a falumban, az mind elment honvédnek. Csak mink maradtunk
10     I,   2|    furulyát. S ha egy-egy gyerek elment az ablaka alatt, mindig
11     I,   2|      elromlott.~Tömörkény István elment, a régi érdeklõdõk is elmentek,
12     I,   2|         futotta. A két pedagógus elment hozzá. A politikus meghallgatta
13     I,   2|        összevissza esztendõk, és elment Thallóczy Lajos is, a filozófus
14     I,   2|          fújta egy öreg szittya.~Elment Simon disznót lopnyi,~Nem
15     I,   2|          is lett volna baj, hogy elment, az volt a baj, hogy állta
16    II,   1|        vége van, merre induljon? Elment jóslatért Apolló szentélyébe,
17    II,   1|          még a csókolódzástól is elment a kedvük. Az orvosok kapkodtak
18    II,   2|      elõkelõbb így.)~Jolán tehát elment lakatosért déli harangszókor,
19    II,   2|          rá.~- Minek szállnék!~- Elment az esze kendnek? Hát nem
20    II,   3|       rágyújtott Mihály, és mire elment, egészen összetestvéresedtünk.
21    II,   3|        asszony elõl.~A kereskedõ elment, mosolyogva, és mosolygott
22    II,   4|        katonaruhában, amelyikben elment, de a vállán nem puska van,