Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       valaki az éjszaka!~- El azt - bólintott rá édesapám. - Hja, szomszéd,
 2     I,   1|            ugye?~- Onnan én, koma - bólintott a nagy báránybõrsapka. -
 3     I,   2|      megismerkedni.~- Én is õvele - bólintott rá a bojtár jókedvûen, azzal
 4     I,   2|             földjében.~- Azt igön - bólintott a szüle. - Az éppen a vejem
 5     I,   2|           jól kieszelted, kisbíró - bólintott az öregbíró -, de hát hun
 6     I,   2|           az észt, aki a szakállt - bólintott elégedetten a török, akinek
 7     I,   2|            a császárnõhöz?~- Igen - bólintott nyugodtan a kancellár -,
 8     I,   2|       Harmincnyolc.~- Rendben van - bólintott a király. - Hetvenhat meg
 9     I,   2| gellérthegyi.~- No ez derék dolog - bólintott a palatinus. - Most már
10     I,   2|         statuálni.~- Értem én azt - bólintott a spektábilisz. - Nem is
11     I,   2|       orgazdáért.~- Ötven pöngõt? - bólintott Jóska. - Szép péz. De nem
12     I,   2|                Jól mondod, Sándor - bólintott Laucsik nyájasan. - Nem
13     I,   2|           Károly? Akkor már tudom - bólintott a tanár úr. - Sasku Károly
14    II,   1|         édes urának.~- Annál jobb - bólintott Thibaut mester. - Mert én
15    II,   1|         kérek belõle.~- Masallah! - bólintott a bíró, és intett a kardcsiszárnak. -
16    II,   2|          van nyomozva.~- Az lehet - bólintott Márton apó. - Mindig mondtam
17    II,   2|      helyekre.~- Megkapták a hírt - bólintott a réti ember, és nemsokára
18    II,   2|             mén be a víz.~- Be az - bólintott András - mindönüvé. Nem
19    II,   2|        asszonyom.~- Nagyon kedves - bólintott barátságosan -, de talán
20    II,   4|              Tanítóra se.~- Értöm - bólintott a csõsz. - Én is bedughatom,
21    II,   4|          mint az enyim.~- Ez ügön - bólintott Pál. - Ezt nem bánja mög,
22    II,   4|            kenyér.~- Könyér lössz - bólintott a kopasz homlokú ember -,