Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|                Röf-röf-röf - mondta barátságosan, mintha csak azt akarta
 2     I,   1|            Majd máskor - mosolygott barátságosan a kísértõkre, és ment elõre
 3     I,   2|         kelmed az? - mosolyodott el barátságosan a bojtár. - Lám, hát majd
 4     I,   2|            ütött a vállára a király barátságosan.~- Váljék egészségére, vitéz
 5     I,   2|     beeresztette az agarat. Akit az barátságosan körülviháncolt, az megkapta,
 6     I,   2|             megválik, fiam - mondta barátságosan a fejedelem, s kiadta a
 7     I,   2|          nádasokban kelepelõ gólyák barátságosan kívánták egymásnak kedves
 8     I,   2|            fiam, vidd haza - mondta barátságosan a tekintetes úr, és belecsavargatta
 9     I,   2| összefogatott, de azokkal is nagyon barátságosan bánt, még mákosrétest is
10     I,   2|             egyik pandúr, de nagyon barátságosan.~- Az ám - örült neki a
11     I,   2|            feje fölvetésével. Az is barátságosan telepedett le mellé a lócára.~-
12     I,   2|           mondta Laucsik, de nagyon barátságosan, és hagyta passziózni Sándort
13    II,   1|       ragyogott fel a bíró képe, és barátságosan megveregette a kardcsiszár
14    II,   1|             szíve a dadogó emberen, barátságosan elküldte haza, hogy írja
15    II,   1|            érzelmeit, inkább nagyon barátságosan pisszentett az útónállónak.~-
16    II,   2|        volna, azt mondta neki egész barátságosan:~- Tudja mit, uram? Én nem
17    II,   2|            találni - vigyorgott rám barátságosan, aztán végigpillantotta
18    II,   2|           Nagyon kedves - bólintott barátságosan -, de talán mégse fosztom
19    II,   3|            vajz fekszik a hátán, és barátságosan vigyorog, mintha õ is a
20    II,   3|        mikor fölkerestem, és nagyon barátságosan kérdezte meg, hogy mivel
21    II,   3|            atyámfia - mondja nagyon barátságosan az úriember -, hagyja itt
22    II,   4|            Gyerünk, tatám - mondták barátságosan az ántikrisztusnak. - Hát