Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          pillanatban, mikor Lacika az asztalra könyökölt, lesodrogattam
 2     I,   1|                és azt számoltam le az asztalra, mikor apám jókedvében fölidézte
 3     I,   2|             Aztán letette maga elé az asztalra a szép piros kadarkalével
 4     I,   2|              A bíró nagyot csapott az asztalra úgy, hogy a pohárban lángot
 5     I,   2|                 Mi ez? - tenyerelt az asztalra a bíró. A szél kicsípte
 6     I,   2|             Csitt, asszony - ütött az asztalra a jó Apaffy -, mától fogva
 7     I,   2| helytartótanácsban is rá mert ütni az asztalra, mikor az ország egyházi
 8     I,   2|                 kacsintott a varga az asztalra a sok üres üvegre -, engem
 9     I,   2|         kezükkel akkorákat ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél se szólt
10     I,   2|           üveg piros bort állított az asztalra. - Ne mondd, Jóska, hogy
11     I,   2|           pénzt - mutatott Laucsik az asztalra.~- Kinek szánta a tekintetös
12     I,   2|     õkegyelmétõl.~- Úgy? - csapott az asztalra mérgesen a nótárius. - Hát
13     I,   2|         mondtam?~Diadalmasan dobta az asztalra a nagy hivatalos borítékot,
14    II,   1|              A bíró nagyot csapott az asztalra.~- Úgy, hát még sugdostál
15    II,   1|         madárfejben.~- Ohó - ütött az asztalra a nagyúr -, hiszen ez tiszta
16    II,   1|              lábait rakosgatta föl az asztalra, aztán a fejével is érdeklõdött,
17    II,   2|                könyököl be az öreg az asztalra -, de mög vagyunk vele akadva.
18    II,   3|       cintányért raktak. Erre oszt az asztalra ütött, és kiadta a nyargalót
19    II,   3|             papírt szorító öklével az asztalra.~- Hát benne van az írásban,
20    II,   3|              Cuci János, és kitett az asztalra egy bronzcsákányt. Frissen,
21    II,   4|                  Sebaj - könyökölt az asztalra Antal úr -, annyi pénzed
22    II,   4|               kiváltani. Leszámolt az asztalra tíz pengõt, tízfilléresekben,