Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        csak anyaszívektõl telik.~Akárhogy fûtötték a búbost, a malomszoba
 2     I,   1|     akkor, se azután soha többet Akárhogy tudtam a leckét, ki nem
 3     I,   1|          tudja megtagadni magát. Akárhogy megharagítottuk, búcsúzóba
 4     I,   1|       felelte a jószívû asszony, akárhogy morgott az öreg Torongyos
 5     I,   2|         nem bírt szaladni utána, akárhogy rángatta az ajtót.~- Eressz
 6     I,   2|       mondja, hogy „kukkurú”.~De akárhogy ette az irigység az öreg
 7     I,   2|         Még a szemük se rebbent, akárhogy cicegtek, siccegtek nekik
 8     I,   2|       Szegedre. De hát nem jött, akárhogy várták, és így hiába esett
 9     I,   2|  gyerekek. Minket nem vittek el, akárhogy rimánkodtunk. Azt mondták,
10     I,   2|          Hát hiszen nincs is no, akárhogy cifrázzuk a dolgot. A pincétõl
11    II,   1|          beleszólt az országnak, akárhogy próbálták errõl a bolondságról
12    II,   1|          õket kedved szerint, és akárhogy uralkodsz felettük, abból
13    II,   1|    asszonyára törje rá az ajtót. Akárhogy volt, az ismeretlen katonából
14    II,   2|    rábólint a menyecske is, hogy akárhogy volt, mint volt, abban igaza
15    II,   3|           Azon nem fogott a szó, akárhogy lapátolta felé.~- No - gondolta
16    II,   3|      alatt, és se tett, se vett, akárhogy udvaroltam neki, megbuktam
17    II,   3|           S megígérem neki, hogy akárhogy fordul a dolog, én állok
18    II,   3|         le nem vöszõ a lábamrul, akárhogy tömködsz. Én tudom, hogy
19    II,   3| tavaszonta elástunk a folyókába. Akárhogy rájuk gázoltuk a földet,
20    II,   4|    keményen.~- Nem ér az semmit, akárhogy hajkurászi kend a föcskéket.
21    II,   4|        piros képûek, danolósak - akárhogy van, érzem, hogy melegem
22    II,   4|      Hiába, nem futja a helybõl, akárhogy összeszorulnak. Egy fiúnak