Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         emlék~Az a nyár is ilyen telt kalászú, tömött gerezdû
 2     I,   1| Úristennek bizonyosan több öröme telt bennem, mint akármelyik
 3     I,   1|       sõt ebben különös kedve is telt, büszke volt rá, hogy valami
 4     I,   2|       pillangós papucsot.~De nem telt abba dél se, mire a papucs
 5     I,   2|    beszéltek róla, s esztendõ se telt bele, mire csakugyan kapitány
 6     I,   2|       sólyomnak a szárnya.~S nem telt bele egy szempillantás,
 7     I,   2|          szép piros kadarkalével telt poharat, és ráförmedt haragosan:~-
 8     I,   2|         lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele félóra, vagyont ért
 9     I,   2|      mint a szegény emberét. Nem telt bele egy esztendõ, az inspektor
10     I,   2|  asszonylepkedõ lett volna, noha telt volna benne módja. Elég
11     I,   2|          a Katinak; meg öröme is telt benne no, mert gyerekkora
12    II,   1|  gallusok laknak.~Három esztendõ telt el, és tizenkétszer kellett
13    II,   1|        szõlõskertet, tallérokkal telt ládát, azt a maga szorgalmával
14    II,   1|     vallatni a szúrákat. Sok idõ telt bele, de csak meglelte,
15    II,   1| visszaugrott a szobájába, és nem telt bele egy miatyánknyi idõ,
16    II,   2|          értette a dolgát... Nem telt bele félóra, mire elkiáltotta
17    II,   3|      hogy szabadítasz ki.~De nem telt bele félóra se, mikor már
18    II,   4|       szó.~Az én gyerekkorom úgy telt el, hogy még csak nem is
19    II,   4|         ha még aranykoporsóra is telt neki.~- Mit tudnak Szent
20    II,   4|        maga se hinné, hogy ennyi telt tõle, nem is érti, mibõl
21    II,   4|         tõle, nem is érti, mibõl telt, de hát higgyenek az urak