Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|                                      Tápéi diplomaták~Kimondjam, ne
 2     I,   2|         vennék rá, hogy van is olyan tápéi, aki még most is abban a
 3     I,   2|             tisztösségöt - nyögött a tápéi bíró. - Nem jobb volna inkább,
 4     I,   2|             ember.~Okos ember volt a tápéi bíró, tudta, hogy kis bölcsességgel
 5     I,   2|           kengyelfutó Szeged felé, a tápéi tanács már kint õgyelgett
 6     I,   2|             ahogy másnap megindult a tápéi követség egy kemencebél
 7     I,   2| keserû-savanyú ábrázatot meglátta, a tápéi követség szónokának egyszerre
 8     I,   2|             egyesség szerint a többi tápéi követ is hasra vágta magát,
 9     I,   2|            saját kegyelmes kezével a tápéi csõsz ábrázatához, hogy
10     I,   2|         telecsapkodták sült-tökkel a tápéi követeket, hogy egyszerre
11     I,   2|                                      Tápéi furfangosok~Ez még a régi
12     I,   2|                 No, mi jót hoztatok, tápéi emberek? - kérdezte tõlük
13     I,   2|     szolgabíró, s vállon veregette a tápéi szószólót -, hogy is hívják
14     I,   2|              az egér meg ne rágja.~A tápéi követek szépen megköszönték
15     I,   2|            is szolgálhatnánk egy kis tápéi ésszel, ha a magáéval nem
16     I,   2|             doboltatta ki a fõbíró a tápéi piacon, hogy senki ne merjen
17     I,   2|        Persze nem akadt olyan bolond tápéi, aki hajlandó lett volna
18     I,   2|          nagyon illendõségtudó a két tápéi.~A hajdúk is megvakarták
19     I,   2|        Korábban keljen az föl, aki a tápéi észen túl akar járni! Rákacsintott
20     I,   2|        hajdúk jóéjszakát kívántak, a tápéi furfangosok összenevettek.~-
21     I,   2|         sorsát igazgatják, azok mind tápéi furfangosok.~