Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         hun van azs megírva, hods mindenkinek musáj urat nevelni a dzserekibõl?
 2     I,   1|          se érje méltánytalanság, mindenkinek a jegyét följavítottam eggyel.
 3     I,   1|                   Kalcinált szóda~Mindenkinek ad a sors fiatalkorában
 4     I,   1|       trópust kitalálni?~A trópus mindenkinek tetszett, nekem is, azóta
 5     I,   2|        veszem észre, marad belõle mindenkinek, több, mint kellene. Akármerre
 6     I,   2|        háza elejbe, s útját állta mindenkinek, aki a kovácshoz vagy a
 7     I,   2|          billentette meg.~- Ha én mindenkinek visszaköszönnék: mindig
 8     I,   2|          egyszerre kiment az álom mindenkinek a szemébõl.~- Igazán? Beszélt
 9     I,   2|       basa röviden, s feljegyezte mindenkinek a kívánságát. A legtöbb
10     I,   2| vacsoránál õ karajozta a kenyeret mindenkinek, de hálásra sohase maradt
11     I,   2|      akibõl írástudást nézett ki, mindenkinek a kezébe adta. Mind azt
12    II,   1|         ezüstkorsót, de Mirandola mindenkinek azzal felelt, hogy vont
13    II,   1|          pótrendeletet: a kormány mindenkinek kemény kötelességévé teszi,
14    II,   1|         ideje volt - az pedig itt mindenkinek van -, az mind a nyomukba
15    II,   2|    deszkát, a téglát, a kerítést. Mindenkinek elég volt a maga baja, Andrásra
16    II,   3|       öregasszony szokás szerint, mindenkinek az örömét irigyelte. Nem
17    II,   3|          most már kis betûvel, és mindenkinek elpanaszolta, milyen bajban
18    II,   3|          kinyitni a bugyellárisát mindenkinek, aki el nem fajzott Attilától.~
19    II,   4|          lehet ellene tenni, abba mindenkinek kötelessége beleadni az
20    II,   4|           olyan szép mondás, hogy mindenkinek el kellett rá magát nevetni.~
21    II,   4|       magához való esze. Az Isten mindenkinek adott valamit, hogy oltalma