Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|  Egy-két kedves kollégámnak az arca felködlik, mint hajnali
 2     I,   1|   magát simogattató rózsás kis arca. Egészen olyan volt, amilyen
 3     I,   1|      belelilásodott szép piros arca.~- Hát csak nem gondolod,
 4     I,   1| Lihegve szedi a lélegzetet, az arca sápadt.~- Nem kell már disputálnotok,
 5     I,   2|      visszatért, sárga volt az arca, mint a falon keresztbe
 6     I,   2|     vizek fölött járó Üdvözítõ arca süthetett úgy, mint akkor
 7     I,   2|  meglátta, s a királynõ rózsás arca is elfehéredett a torzonborz
 8     I,   2| enyhült meg az uralkodóasszony arca. S ha felejtette is már
 9     I,   2|     ember volt, és cigánybarna arca nem különösen magyar jellegû.
10     I,   2|        voltak, hogy azoktól az arca nevetett ugyan az embernek,
11     I,   2|  szívére tehette. Szép, szelíd arca mosolygósra változott, amikor
12     I,   2|      pici piros szája, halvány arca, lobogó fekete szeme. Az
13     I,   2|       elõkerült, s az igazgató arca egyszerre kiderült, ahogy
14    II,   1|   megszínesedett tõle a halott arca.~- Látod-e, cimbora? - vigyorgott
15    II,   1|      szemétõl lángba borult az arca.~- Jó uram, nehéz nekem
16    II,   1|      nevetõsre a rongyos ember arca. Most már kiment az álom
17    II,   2| lókupec, akinek izzadt, ragyás arca olyan, mint a kizsírozott
18    II,   3|      önbizalom. Megfrissült az arca, hetykén rántott egyet a
19    II,   4|        S mintha a körték piros arca is mosolygott volna:~- Ne
20    II,   4|    Csak sárga viaszkból van az arca s lehunyva a fekete szeme,
21    II,   4|   megint csak elfelhõsödött az arca. - Még ezen a héten csak