Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         beoldalogtam a szobába. Szerencsére szülém semmit se vett észre, mert
 2     I,   1|           félhomályban is ki bírtam venni a szülém arcát. Most már lecsukott
 3     I,   1|                  Jancsit meg Juliskát.~Édes szülém aggodalmasan csóválta meg
 4     I,   1|            szeretném látni, mikor énbelõlem szülém tudós embert csinál.~Hátpedig
 5     I,   1|                     hogy az az igazi, amire szülém tanított.~S ha gyorsan írok,
 6     I,   1|                   úr.~- Eszembe jutott édes szülém - zokogtam keservesen.~No,
 7     I,   1|                   hasznos tudomány.~Szegény szülém nagyon meg volt illetõdve
 8     I,   1| õszibarackvirágszínûre az én mindig bánatos szülém arcát, nem sértett hiúság.
 9     I,   1|             anyagyász? - nézett rám szegény szülém ijedten.~- Kicsúfolta a
10     I,   2|                    lány. - Otthon aludtam a szülém mellett.~- Hát ez a papucs
11     I,   2|                   van.~- Okosítson már föl, szülém, merre van itt a Nagy István
12     I,   2|               körülötte:~- Mi járatban van, szülém?~Az meg nem egyebet kívánt,
13     I,   2|                  hallja! - nevetett szegény szülém - lehet még olyan copf-divat
14    II,   4|                    konyhába édesanyámnak:~- Szülém, apám nyilván meghalt.~Különösebb
15    II,   4|               akarok menni a szép házunkba.~Szülém letette a ruhát, amit öblögetett,
16    II,   4|                     akár akartam, akár nem. Szülém elkezdett köhécselni, akkor
17    II,   4|                   valahol csak belopódzott. Szülém odahúzott magához, utoljára
18    II,   4|          keresztanyámmal, már este volt, és szülém lelke a csillagok közül
19    II,   4|                    a nyugalmam. Nem éreztem szülém magam körül, hát kimentem
20    II,   4|                  Csurgott a könnyem, mire a szülém sírjára rátaláltam. A „nagy