Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          öregapámra csakugyan jó szívvel emlékeztek vissza a városházán
 2     I,   1| könyvkereskedõ”. Ezt elég könnyû szívvel mondtam, és erre az anyám
 3     I,   1|       almás emberek egyformán jó szívvel voltak hozzánk, hol innen,
 4     I,   1|         azonban mégis testvéribb szívvel simogatom a rezgõ nyárfát,
 5     I,   2|          minket, s gondoltuk, jó szívvel veszi, ha mink is felkaroljuk
 6     I,   2|   menendõ katonából olyan könnyû szívvel halászlegény, azt már majd
 7     I,   2|      szólította õ meg emberséges szívvel ezt a disznóevõ hitetlen
 8     I,   2|     amikor pihenõre tértek, igaz szívvel könyörögtek az Istenhez,
 9     I,   2|         a legnagyobb kincsem. Jó szívvel adtam volna. Egyebem nincs -
10     I,   2|          parazsat, és megadta jó szívvel a használati utasítást,
11     I,   2|        osztrák kollégák, akik jó szívvel vannak a lovagias magyar
12    II,   2|          az embörnek, lögyünk jó szívvel ahhoz a szögény asszonyhoz,
13    II,   2|         mert én nem vagyok rossz szívvel az ötödik dûlõhöz se. Mikor
14    II,   3|       posta, nem vagyok én rossz szívvel ahhoz se.~Azazhogy nem is
15    II,   3|        másvilági útra, hogy jobb szívvel fogadják odaát.~- Hát ez
16    II,   3|       ember ez az Illés.~- Én jó szívvel adnám, nézze. Ráférne magára
17    II,   4|   asszony?~A klinikán azonban jó szívvel voltak hozzá. Elvették tõle
18    II,   4|       akkor róla, hogy milyen jó szívvel voltam hozzád életed keresztútján,
19    II,   4|         ezért nem tudott soha jó szívvel nézni rá az anyja.~Hiszen
20    II,   4|    kértem a gazdától, adta is jó szívvel, maga merítette meg a vödröt.