Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         dõlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.~Nem haragudtunk
 2     I,   1|             hullott a könnyem, hogy szinte kopogott a padon.~- Mi baj,
 3     I,   2|           olyan parolát adott, hogy szinte szikrát ütött a tenyere.~-
 4     I,   2|       akkorát dobbant a szíve, hogy szinte megtántorodott bele.~- Máté,
 5     I,   2|          megveregette a vállát, aki szinte nevezetes labancvezér volt
 6     I,   2|        veszi be magát a fülbe, hogy szinte ragad.~Az öregúr elfohászkodta
 7     I,   2|           csak visszajött. Most már szinte sírva könyörgött:~- Tábornok
 8     I,   2|           lócán a diófa alatt, hogy szinte sajnálta felkölteni:~- Apókám -
 9     I,   2|           öreg bácsik mentek hozzá, szinte nevetett a szeme, ahogy
10     I,   2|           olyan aprók a betûi, hogy szinte nagyító kell az olvasásához.
11     I,   2|             engedett. Ráday mellett szinte teljes hatalmat ígért Laucsiknak,
12     I,   2|    útonállásokkal és vérontásokkal. Szinte azt lehet mondani, hogy
13    II,   2|          magamformájú városi úrféle szinte megilletõdve nézi, hogy
14    II,   2|           következik. Isten tartsa!~Szinte cseppenkint szürcsölte a
15    II,   2|           Ez már igen. Ez már döfi. Szinte süti az ember torkát.~-
16    II,   3|         igényli a közbámulatot, sõt szinte megalszik benne a vér a
17    II,   4|   szaglászta. - De csak szép homok. Szinte olyan vakondok-szín.~- Sok
18    II,   4|           különös gondolata támadt. Szinte örült magának, hogy õbenne
19    II,   4|           Vincének. (A nevét, amely szinte álló szedés volt a szegedi
20    II,   4| magamformájú, szánakozó szívû ember szinte félti a politikusokat, hogy