Kötet,  Fejezet

 1    II,   3|      kincses kéményseprõékrõl.~~Máder Ferencnek hívják azt az
 2    II,   3|  csontok képében tartózkodtak a Máder Ferenc földjében, részben
 3    II,   3|       hírébõl régen ismertem én Máder bácsit, sokkal elõbb, mint
 4    II,   3|        jó ember, dolgos ember a Máder úr, de nagyon magának való,
 5    II,   3|        oldal.~Természetes, hogy Máder úrral sohase tettem próbát.
 6    II,   3|         Akkor odalépett hozzánk Máder úr, aki addig a kerítés
 7    II,   3|      Hát aztán hová tette õket, Máder bácsi? Összetörte ugye?~-
 8    II,   3|  régiségeket.~- Hát az edények, Máder bácsi?~- Azok elvittek tõlem,
 9    II,   3|   azokból a múzeum semmit. Erre Máder úr is haragudott, meg én
10    II,   3|     Õszinte tisztelettel néztem Máder úrra. Azzal viszonozta,
11    II,   3|     derült ki, hogy õ az ifjabb Máder, s ez idõ szerint az övé
12    II,   3|       kutatóárkot már az ifjabb Máder domíniumán futtattuk végig,
13    II,   3| munkásaim, és mentegettem magam Máder úr elõtt.~- Az nem tesz
14    II,   3|   legallyazva hever a földön. - Máder úr kivágatta a fát, hogy
15    II,   3|         maradt a mi idiómánk.~- Máder bácsi, honnan került maga
16    II,   3|    odabicegett elém a legkisebb Máder, és megbökte a térdemet,
17    II,   3|         Szív utcában, ahonnan a Máder kéményseprõ urat beleraktam
18    II,   3|         a magyart, mint az öreg Máder úr. De már olyanok, nem
19    II,   3| fölmagasztalta a szõregieket. A Máder kéményseprõ urat meg a Sztojkov
20    II,   3|     vagyunk a kultúrába, mint a Máder meg a Sztojkov. Majd szembesülünk