Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     gondoltam - hõkölt vissza ijedten az öregember -, hanem a
 2     I,   1|     nézett rám szegény szülém ijedten.~- Kicsúfolta a tisztes
 3     I,   1|  tekintetes úr? - tiltakozott ijedten a szûcs. - Úriembernek való
 4     I,   2|        dehogynem! - kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal,
 5     I,   2|       szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány.~- No, azt okosan
 6     I,   2|    dugta hátra Bissingen gróf ijedten mind a két kezét. - Mit
 7     I,   2|        Már megyek is - mondta ijedten -, de ezt a ládát itthagyom
 8     I,   2|   kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent össze.~- Pedig oly
 9     I,   2|     szorgoskodott a küszöbön. Ijedten tette le a gyapjúnyíró ollót,
10     I,   2|    ott szunyókált a méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget
11     I,   2|         gondoltam magamban, s ijedten ugrottam oda:~- Nagyapó,
12    II,   1|      lármára, gyerekordításra ijedten szaladt ki a borgomastro
13    II,   3|   kerítésen. Ha a garabonciás ijedten polkázik, vagy segítségért
14    II,   3|     Az emberek rámerednek, ki ijedten, ki nevetve. Kezdek reménykedni.
15    II,   3|  gazdánk-urunk, Lippay Sándor ijedten megellenzi a jámbor óhajt.~-
16    II,   3|        Aztán megállt elõttem, ijedten is, dacosan is, s köszönés
17    II,   4|     volt, mint a jég, s ahogy ijedten megrántottam, nagy koppanással
18    II,   4|      francia költõ, és mondja ijedten:~- Tekintetös úr, baj van.~-
19    II,   4| kérdezi a menyecske, de olyan ijedten, hogy alig érteni a szavát -,
20    II,   4|       volna az ég. Az asszony ijedten vetett keresztet, éppen