Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| kenyerünket adjad nekünk ma...~- Édesanyám - állítottam be közé és
 2     I,   1|         azzal örvendeztetett meg édesanyám:~- No cselédem, kertészpecsenye
 3     I,   1|       mert megképzett elõttem az édesanyám sápadt képe.~- De jó volna
 4     I,   1|       olyan jóízû, mint azelõtt.~Édesanyám azonban nem örült meg a
 5     I,   1|        ebben a percben is, mikor édesanyám nyugtalankodva nézett rám,
 6     I,   1|    iskolamûhelyétõl, ha drága jó édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe
 7     I,   1|          volt az én szobatáblám, édesanyám gyûrûs ujja rajta a palavesszõ.
 8     I,   1|        hogy fáznék, mert szegény édesanyám rám adta a nagykendõjét,
 9     I,   1|      aztán mindenbõl kifogytunk, édesanyám megfogta a kezemet.~- Nem
10     I,   1|          úriember volt. Ahogy az édesanyám elment, azonnal bevezetett
11     I,   1| szépérzékük, mint a gyerekeknek. Édesanyám leparancsolta rólam az ordókat,
12     I,   1|         ijedt, fehér arcomat.~Az édesanyám kora szerint lánya lehetett
13     I,   1|     akkor a fecskeváló hónap, az édesanyám kint mosott a kútnál, én
14     I,   1|          akkor ez következett az édesanyám részérõl:~- No, komámuram,
15     I,   1|       pedig pénzért nem adom.~Az édesanyám közben békített, mert attól
16     I,   2|        Magyar föld van benne. Az édesanyám sírjáról...~Ez volt az utolsó
17     I,   2|       akkor is elkergetett onnan édesanyám:~- Elhallgatsz, te sövénytámogató!
18     I,   2|     másképp fordult volna, de az édesanyám nem eresztett el a szívérõl.~
19     I,   2|          láttam - mosolyodott el édesanyám. - Szép nagy, derék ember
20    II,   4|           Örültem annak, hogy az édesanyám mosóasszony, mert így mindig