Kötet,  Fejezet

 1    II,   3|                                   Dusán a múzeumba kerül~Nem hiszem,
 2    II,   3|       napszámosom említette, hogy Dusán szomszéd is talált egy-két
 3    II,   3|           a kertjében. A Sztojkov Dusán, ha ismerem.~Nem, egy-két
 4    II,   3|       egy-két ezer ismerõsöm közt Dusán szomszéd eddig nem szerepelt.
 5    II,   3|          az õsök irányában.~Ahogy Dusán fogadott engem, abban nem
 6    II,   3| Lehetségesnek lehetséges - mondja Dusán, de némi akadozással.~-
 7    II,   3|              Á, nem az - csóválja Dusán a fejét. Afelõl nincs semmi
 8    II,   3|        engedelem - hatalmasít föl Dusán, csak arra kér, hogy a kis
 9    II,   3|          nevét is megmondta, mert Dusán kertészember, de én bizony
10    II,   3|       zsebemben a régészetnek, és Dusán revánsot adott. Leszakította
11    II,   3|       eset volt, ez a körte, mint Dusán irántam való jóindulatának
12    II,   3|      ennél nagyobb meglepetés is. Dusán negyednapra felkeresett.~-
13    II,   3|      felkeresett.~- No, mi újság, Dusán? Csak nem ért meg ilyen
14    II,   3|           mindennap megérdeklõdte Dusán, mikor megyünk már õhozzá.
15    II,   3|           elõl.~Itt van például a Dusán kertjében egy õskori tûzhely.
16    II,   3|          itt a padkán a bronzkori Dusán, kérvén tõle napot és esõt,
17    II,   3|          a gazdának szólok:~- No, Dusán, kuporodjon oda egy kicsit
18    II,   3|          az áldozatot is meghozza Dusán. De én még most se vagyok
19    II,   3|         szoktatott férfiú.~És így Dusán ott guggol földje kincsei
20    II,   3|           milyen sokra vitte ez a Dusán, holott se császár, se király,