Kötet,  Fejezet

 1     I,   2| dehogynem! - kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral
 2     I,   2|         volt mind a két szoba. A csárdás úgy tudja, Sándor valahol
 3     I,   2|    vallott.~- Van külön szobája, csárdás? - teszi föl a kérdést azon
 4     I,   2|          foglalt szoba ajtaját a csárdás.~- Jó. Majd ide adja be
 5     I,   2|     vacsorával nem kopogtatott a csárdás. Akkor is csak a gömbölyû,
 6     I,   2|             Rittig - helyeselt a csárdás -, tán üsmerõse a mönyecske?
 7     I,   2|        Még egyszer a madarásztói csárdás~Õsök után kutattam a múzeumi
 8     I,   2|        József volt a madarásztói csárdás. Valami tátorján idõ bekergette
 9     I,   2|    inspektor fogatni akart, de a csárdás nevetve támaszkodott neki
10     I,   2|         meresztett nagy szemet a csárdás.~- Kinek? Hát kendnek. A
11     I,   2|         ember volt a madarásztói csárdás - mondja K. Szabó Ambrus
12     I,   2|        annál, hogy a madarásztói csárdás nem csinált iskolát. Azaz
13     I,   2|        jött-ment, ahogy akart, a csárdás nem elõgetett neki. Egyrészt
14     I,   2|          öthalmi duttyánban, s a csárdás mindig levett sapkával görnyedezett
15     I,   2|        beljebb, ha gondolja...~A csárdás lábujjhegyen ment elõre,
16     I,   2|   hálótársadnak, édös sógorom!~A csárdás csak most látta meg, hogy
17     I,   2|       játszogatunk egy kicsit.~A csárdás csak egyet ordított, de
18     I,   2|        az akadályokat, akkorra a csárdás felkötötte magát a gerendára.
19    II,   1|        ezt, uram! - állt elébe a csárdás - mert ez olyan pecsenye,
20    II,   2|         odalép az asztalunkhoz a csárdás, letesz rá egy tálcát, van