Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     mindig csak az esti harangszó vetette haza. De soha anélkül haza
 2     I,   1| kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte
 3     I,   1|    színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a
 4     I,   1|        kövér egérre.~- Megvagy! - vetette rá magát Messzi keresztapám
 5     I,   1|              Esernyõ?”~- Dehogy - vetette rá a mester komoly szemét
 6     I,   2|         földi!~- Ödd mög, ha jó - vetette rá foghegyrõl a vadkörtés
 7     I,   2|     öregbíró.~- De apró a szöme - vetette ellen a kisbíró.~- Annál
 8     I,   2|     tanítani?~- Magyar beszédre - vetette szét a két karját a peregrinus. -
 9     I,   2|           ahol egy szakasz katona vetette rá magát. Én úgy hallottam
10    II,   1|         Mr. Train, aki az ablakon vetette ki magát, ezzel adván bizonyságát
11    II,   2|        kár, hogy csak álom volt - vetette föl a szemét az égre, hát
12    II,   2|         támaszkodva.~- Micsoda? - vetette szét a két lábát András. -
13    II,   3|          szentelje meg magát!~Rám vetette hályogos tekintetét a nagyszélû
14    II,   4|      életét élte, reggeltõl estig vetette a téglát, este fõzte a lebbencslevest,
15    II,   4|           se volna.~- Édösanyám - vetette szét két elapadt kis karját.~
16    II,   4|            Csak 150 évvel ezelõtt vetette fel a kérdést elsõnek Tessedik
17    II,   4|         föld, ezekkel az istenkéz vetette vadvirágokkal üzengetnek
18    II,   4|          neki. Az édes jó Istenbe vetette tehát reménye horgonyát,
19    II,   4|        szamárcsikót.~Az ördög úgy vetette a kelepcét, hogy belebújt