Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|         templom portikusában, ott mén el mellettünk a Bukosza
 2     I,   2|          kópé, hogy ingyen el nem mén innen!~
 3     I,   2| megmondhatta volna kend, hogy nem mén el kend addig, míg engem
 4     I,   2|       rágyüttem arra, hogy többre mén az embör marhalopással,
 5     I,   2|       felelt -, hogy a gyerek nem mén Kínába. Utóvégre itthon
 6    II,   2|         hogy a nap nem a tengörbe mén le, hanem átmén az Emerikába.
 7    II,   2|  vasárnap-delén már egészen másra mén az osztozás. A színhely
 8    II,   2|           sógor, majd sebössebben mén... sten!~-...sten!~- No
 9    II,   2|  jószágnak magához való esze. Oda mén, ahol jobbat talál.~- De
10    II,   2|    Félegyházára. Oda már csak nem mén be a víz.~- Be az - bólintott
11    II,   3|     mögvan, hogy amölyik tyúk oda mén kaparni, az kakassá változik.~-
12    II,   3|  szuszogásai hallhatók. A szívére mén az embernek az a gondolat,
13    II,   3|         kórmányt. Tudja, csak úgy mén az, mint a csõszfogadás.
14    II,   4|     eldöntve, hogy okos ember nem mén vele orvoshoz, mert az mindjárt
15    II,   4|          érteni a szavát -, mikor mén most mán a másik vonat?~-
16    II,   4|      nincs háború? Mikor az ember mén csöndesen az országúton,
17    II,   4|          tíz esztendõ alatt sokra mén. Hát még húsz-harminc esztendõ
18    II,   4|        hagyja õket, mikor dologba mén, elveszelõdnek, mint a fészekbõl
19    II,   4|           föl reggel, ha oskolába mén.~- Mert lössz röggelre olyan