Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| ezirányban a kíváncsiság, akkor illik, hogy magam is számot vessek
 2     I,   1|         csak fiatalabb emberhez illik. Akiknek kihullott az írói
 3     I,   2|          uramkirály, tán nem is illik az, hogy én szögény obsitos
 4     I,   2| történelmi tanulmányt ír, akkor illik idézni a forrást is, amibõl
 5     I,   2|         tudta, hogy szép beszéd illik ahhoz, akit a mezítelen
 6     I,   2|        Nem tiltja senki, de nem illik. Nem veszi be a fölséges
 7     I,   2|         a mi bõrbajuszos szánk. Illik honorálni a kenyéradói humort
 8     I,   2|  szólták, amit ilyenkor mondani illik. Huncut portéka. Szép kitalálás.
 9     I,   2|       Mint lovagias ellenfélhez illik, átengedte neki a félig
10    II,   1|        kutyakölyköket, mert így illik az asszonyokhoz, mint Allah
11    II,   1|     akkoriban, és természetesen illik ma is.~Történt azonban,
12    II,   1|      koromhoz és mesterségemhez illik. A virágokért álltam be
13    II,   2|      mint tanulmányos férfiúhoz illik, aki követ is lehetne, ha
14    II,   2|        ravasz férfi, mint ahogy illik is annak, aki annyi destruktív
15    II,   3|      Nem igaz?~Kérdésre felelni illik. Ezt feleltem:~- Méltóságos
16    II,   3|         amennyi rendes embernek illik - szólok vissza -, hiszen
17    II,   4|      hiss te! Az anyátokat!~Nem illik a gazda dolgába beleszólni,
18    II,   4|    Fekete jegygyûrûnek, amilyen illik azoknak, akik sírok közül
19    II,   5|     világon!~Én tudom, hogy nem illik fütyürészni, mikor a lélekválság