Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        besütött a frissen esett hó, a félhomályban is ki bírtam
 2     I,   1|      zenéhez? Szíves válaszát a hó végéig kérjük, mivel akkor
 3     I,   1|        a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk
 4     I,   1|         se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó,
 5     I,   2|        mérte volna meg, mekkora hó lesz a télen, alighanem
 6     I,   2|  befogott, november közepén már hó borította az országutakat,
 7     I,   2|      peregrinusra. Igaz, hogy a hó elolvadt, de Kleener gombkötõ
 8     I,   2|        az éjszakának. Hullott a hó sûrû, nagy pihékben, majd
 9     I,   2|       tûzbõl, azzal se szél, se hó nem bír, viszont a lovacska
10     I,   2| csúfondárosan morogtak vissza a hó alul, ott cseheket sejdíthetett,
11    II,   1|      ujjai közül azonban olvadt hó módjára csörgött el a pénz.
12    II,   3|      szóbeszédbõl, mert ahogy a hó eltakarodott a földekrõl,
13    II,   4|   mondtak egymásnak, nagypelyhû hó kezdett hullongálni. Marikát
14    II,   4|    putrit, és megindult az öles hó úttalan útján. A csõsz éppen
15    II,   4|    minálunk nem esik se esõ, se hó. Hát ez egzakt tudomány
16    II,   4|       Mert lössz röggelre olyan hó, majd möglátjátok, hogy
17    II,   4|      utat látni, pedig sütött a hó mindenfelé. Éppen azért
18    II,   4|    tudta, hogy mellig ér neki a hó, és nagy passzió abban bukdácsolni.
19    II,   4|         lábán, mert kibélelte a hó, s a kendõn is, a köpönyegen