Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|           bólintott rá édesapám. - Hja, szomszéd, attól lopnak,
 2     I,   1|             fizetési osztályban.~- Hja, ja - iktatott egy ásítást
 3     I,   1|          és csalódottan letette.~- Hja, ez más. Azt hittem, magyar
 4     I,   1|            de a kézirat kellene.~- Hja, kézirat! Hiszen ha én tudnám,
 5     I,   2|           szabókés használatára?~- Hja, hosszú haj, rövid ész! -
 6     I,   2|      megenyhült, és elmosolyodott. Hja, magyar író! Hát persze
 7     I,   2|            legyintett a kezével.~- Hja, atyámfia - most már csak
 8     I,   2|      istenhegyi rét kibérlésére?~- Hja, én nem tehetek semmit,
 9     I,   2|        fõtisztelendõ beszédjébe.~- Hja, könnyû a papoknak!~- Mért
10     I,   2|         múlva megint itt leszek.~- Hja, cantores amant liquores -
11    II,   1|         elõadásokra herdálta el.~- Hja, édes fiam - magyarázta
12    II,   1| kancellárnak nyaka szakadt volna. (Hja, már akkor is tudták azt
13    II,   1|         bíbor superlátjai közül.~- Hja, sire, nagy méreg ám az,
14    II,   1|          beszélget a köpönyeggel. „Hja, ez a háború!” - mondja
15    II,   2|   kecskeméti hagyma se kenyerem.~- Hja, nem is makai hagyma ám
16    II,   2|        napra való szivart kérek.~- Hja, persze, persze - sóhajtotta
17    II,   3|  teleszalad a félcipõm homokkal.~- Hja, az úr a pokolban is úr,
18    II,   4|        mindenütt azzal fogadták:~- Hja, kend az a híres? Kendnek
19    II,   4|           azt mondta volna neki:~- Hja, édes cselédem, késõ bánat