Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|           az a vén szeleburdi. Ne félj kincsecském, úgy megtanítlak
 2     I,   1|        megszánt az apám.~- No, ne félj, a dinnyéd árát neked adom.
 3     I,   1|  bozontomban a bontófésûvel.~- Ne félj, kisfiam, nem mégy még inasnak.
 4     I,   2|    biztatva integetett felé:~- Ne félj, megvan a pénzed.~A molnár
 5     I,   2|          Péter barátom mondta. Ne félj, tanultam én attól!~- Hát
 6     I,   2|           van a dolog. Majd... ne félj... aki rendes ember...~A
 7     I,   2|    Titulász elnevette magát:~- Ne félj, fiam, többet ér az, amit
 8     I,   2|          a kopott bõrszéket.~- Ne félj, Jóska, nem harap - nevetett
 9     I,   2|       töltsd meg az oldalközt. Ne félj, nem halsz meg tõle.~- Nem
10     I,   2|          Majd kialhatod magad, ne félj, ha én elmögyök. Csak elõbb
11     I,   2|   megoldom én annak a nyelvét, ne félj!~Most már hangosan nevetett
12     I,   2|       ezzel is telik az üdõ.~- Ne félj, Sándor, jó embered vagyok
13     I,   2| odakeszegelt az alispán elé.~- Ne félj, fiam, nem élek én kanászhússal.
14    II,   1|    halálra ijedt Salamonnak:~- Ne félj te semmit, az én emberem
15    II,   3| bátorítóan villan rá a szeme. „Ne félj, testvér, már most lóvá
16    II,   4|         is mosolygott volna:~- Ne félj, megtartjuk, amit fogadtunk!~
17    II,   4|         az öt éven.~- Azám, de ne félj, az enyimeknek meg piros
18    II,   4|          édesapádhoz, de azért ne félj, sohase hagylak el. Most
19    II,   4|           integetett le rám.~- Ne félj, sohase hagylak el!~Látni