Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|             baj, jó lesz az úgy is. Eredj be, fiam, az udvarra, térden
 2     I,   1|             hanem hazudsz is. Pfúj, eredj elõlem.~Sándor elkullogott,
 3     I,   2|           Jó az annak, aki szereti. Eredj, szödj magadnak a vár töviben,
 4     I,   2|          ugyancsak biztattuk, hogy „eredj, adó, Budára, eredj”!~Ez
 5     I,   2|           hogy „eredj, adó, Budára, eredj”!~Ez az együgyû tréfa aztán
 6     I,   2|           neki a garasból a magáét! Eredj már, te tökéletlen, mondom
 7     I,   2|            ember, azt mondják neki: eredj, fogj magadnak labancot.
 8     I,   2|            a vállát Szluha.~- Ugyan eredj! - szólt rá hirtelen ingerültséggel
 9     I,   2|            Akkor jó van, Kati fiam. Eredj most te szépen haza a Rácok
10     I,   2|          piktor vállát.~- Hát akkor eredj az Istenhegyre, fiam, adj
11    II,   1|           vért.~- Azt szólnám, hogy eredj, drága szívem - mosolygott
12    II,   1|           az édesapád ült, te pedig eredj föl a toronyablakba, és
13    II,   1|       levelet adott a szatócsnak.~- Eredj be ezzel Lyonba, jó ember,
14    II,   1|         matuska?~- Nincs, batyuska, eredj dolgodra - kaffogott az
15    II,   1|           itthon. Mondtam már, hogy eredj a pokolba.~A cár meghökkent.
16    II,   2| megcsapkodta a hasát az ostorral.~- Eredj no, hátha valaki pártodat
17    II,   3|               rázta meg a vállát. - Eredj máshova aludni, ez nem arra
18    II,   4|        Aztán ráfújt a kezefejére:~- Eredj le a földre, bóbita-lélek,
19    II,   4|          értelme sincs.~- Hát akkor eredj a dolgodra - nyitottam ki