Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        nem félsz majd, kisfiú? - emelte fel az állam valamelyik
 2     I,   1|          a gyepen, és szimatolva emelte föl rózsás orrocskáját.~-
 3     I,   1| vánkostársa, a nagy fehér macska emelte fel gömbölyû fejét.~A szûcs
 4     I,   2|        asztalán.~- Ohó, fölség - emelte föl a szegény ember a mutatóujját -,
 5     I,   2|        Gyevi egy miatyánknyira - emelte meg a süvegét az ispán -,
 6     I,   2|        magyarhoz.~Az pedig égnek emelte a szemeit, és azt felelte:~-
 7     I,   2|  kikötõhelyen. Széchenyi magasra emelte az ezüstgombos pálcát:~-
 8     I,   2|          honvédsapkát az arcához emelte, beleköpött, és illõ komolysággal
 9     I,   2|     láthatatlan, mint az Isten - emelte meg Matyej a taslakalapját -,
10     I,   2|    Szervusz!~A politikus intõleg emelte föl a jobb keze mutatóujját,
11     I,   2|        mert a fõbíró egészen úgy emelte föl a kalamárist, mint aki
12    II,   1|         én szerelmem teszi ezt - emelte fel a fejét nem minden büszkeség
13    II,   2|        Szél ángyó, és a szeméhez emelte a fejkendõje csücskét. -
14    II,   2|          vett magához az Isten - emelte meg a kalapját Márton apó
15    II,   2|        Adjon Isten, Márton apó - emelte meg a Márton apó kalapját.~-
16    II,   2|        társaság legöregebb tagja emelte poharát az illúzióra, s
17    II,   3|           és a kutyahitû büszkén emelte fel a fejét. Megértette,
18    II,   3|  Csakhogy azt nem láthassa mög - emelte föl Illés a fejét, és még
19    II,   4|          talicska elõtt szalad - emelte föl a fejét Hajnal András,