Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     hozzátapasztott a kõhöz.~- Sebaj, kikerül a maga foltjából -
 2     I,   1|     keresztülvágtam a tövén.~- Sebaj, szomszéd - vigasztalt édesapám -,
 3    II,   4|      Tótnak, az öregebbet csak Sebaj Tótnak ismerte mindenki.
 4    II,   4|      olvasta ki a kendermagot. Sebaj Tótot meg azért hívták így,
 5    II,   4|       azzal vigasztalta meg:~- Sebaj, barátom, neked is van,
 6    II,   4|   sietett oda a segítséggel.~- Sebaj, atyámfia, megtámasztalak
 7    II,   4|        is beszéltek az emberek Sebaj Tót Antalról, csak kalaplevéve.
 8    II,   4|   elvesejtettem a kalapomat.~- Sebaj, Fütyû - nevetett Antal
 9    II,   4|   fúratni az iskola udvarán.~- Sebaj no - vigasztalta magát -,
10    II,   4|       a hideg nézésû szemét.~- Sebaj no - csapott a tenyerébe
11    II,   4|       Fukar Tót kezére került. Sebaj Tótnak nem maradt egyebe,
12    II,   4|  végében egy nagy körtefája.~- Sebaj - mosolygott a jó ember -,
13    II,   4|   Isten maga is rámosolygott a Sebaj Tót Antal körtefájára, mert
14    II,   4|        lelkem tekintetes úr!~- Sebaj, lelkem - szalajtotta ki
15    II,   4| elhagyta már a szegényeinek!~- Sebaj, lelkem! - villant fel újra
16    II,   4|     Magam is szegény vagyok!~- Sebaj - könyökölt az asztalra
17    II,   4|    mondta mogorván az öccse.~- Sebaj - mosolygott szelíden Antal
18    II,   4|      mit se: az bizonyos, hogy Sebaj Tót Antal föl nem ébredt