Kötet,  Fejezet

 1    II,   1|           Az, abban a hitben, hogy Nicolette kér tõle vizet - így hívták
 2    II,   1| pillanatban el is felejtette, mert Nicolette asszony is akkor nyújtotta
 3    II,   1|      ördögnek köszönhetett, mind a Nicolette asszony örömére szánta.
 4    II,   1|           szívére hallgatott. Mert Nicolette asszony olyan tökéletes
 5    II,   1|      felbosszantotta õket az, hogy Nicolette asszonyt üveghintóban járatta
 6    II,   1|            volna a mesteréknek, ha Nicolette asszony elejét nem veszi
 7    II,   1|            adta vissza az ölelést: Nicolette asszony halott volt.~Annak
 8    II,   1|           érte adnod az életedbõl. Nicolette olyan fiatalnak ébred föl,
 9    II,   1|        hallotta.~- Á - nyújtódzott Nicolette asszony -, de rég nem aludtam
10    II,   1|       ruhádnak, a szép cipõdnek...~Nicolette asszony közbevágott, hogy
11    II,   1|           nekünk” - tapasztotta be Nicolette asszony kis tenyerével az
12    II,   1|        hétig. Akkor körülcirógatta Nicolette asszony az urát, és azt
13    II,   1|          héten megint átnyalábolta Nicolette asszony a mestert:~- Jaj,
14    II,   1|              ugrott az ura nyakába Nicolette asszony -, mit szólnál hozzá,
15    II,   1|           velem - nézett a szemébe Nicolette a táncosának.~Azzal szépen
16    II,   1|            ahogy a takács kívánta. Nicolette asszonyt a terem közepére
17    II,   1|     félelmében és egymás örömében?~Nicolette asszony pedig a dragonyos
18    II,   1|           takácsok céhzászlaján.~S Nicolette asszony abban a percben