| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] miklóst 1 miközben 1 miközénk 1 mikor 737 mikorra 2 mikszáth 1 mikulamák 1 | Frequency [« »] 764 ki 753 ember 742 olyan 737 mikor 710 volna 695 el 638 most | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances mikor |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| paginarum hamar elaltatott. Mikor fölébredtem, még mindig 2 I, 1| Félálomban voltam már, mikor hazaért, de bizony semmivel 3 I, 1| csak akkor szólalt meg, mikor pipára gyújtott. Akkor is 4 I, 1| egy óvatlan pillanatban, mikor Lacika az asztalra könyökölt, 5 I, 1| utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné, a csirkéskofa, 6 I, 1| vált sajtot majszoltam, mikor este az apám hazaért a szõlõbõl. 7 I, 1| Olyan ötesztendõs lehettem, mikor a kocsiúton találtam egy 8 I, 1| muzsikának akkor is megmaradt, mikor az eleganciáját elvesztette. 9 I, 1| mûvészi ambíció vezetett, mikor itt is megszólaltattam a 10 I, 1| muzsikát.~Már alig lihegtem, mikor kiszólt az apám:~- Ejnye, 11 I, 1| éjszakákon sokat elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek 12 I, 1| kiszedtem õket harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor elülrõl 13 I, 1| mulatság, hanem szülémnek se. Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, 14 I, 1| minek bántom a kemencét, mikor a kemence se bánt engem.~- 15 I, 1| Például ebben a percben is, mikor édesanyám nyugtalankodva 16 I, 1| olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy hányat 17 I, 1| no azt szeretném látni, mikor énbelõlem szülém tudós embert 18 I, 1| szabók cégtábláján látni. S mikor észreveszem a hibát, mindig 19 I, 1| félek - mosolyodott el, mikor meglátott -, hogy ez a kisgyerek 20 I, 1| ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr elõtt állt 21 I, 1| hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát:~- 22 I, 1| lesz most Három Matyival, mikor egyszerre csak visszajött 23 I, 1| majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak 24 I, 1| Mikor én telkesgazda voltam~Egy 25 I, 1| semmi örömet a kultúrában. Mikor pedig odáig értünk, hogy 26 I, 1| egyéb, az is azt mondta, mikor keresztülszállt a földem 27 I, 1| nap nem sütött: bágyadt. Mikor virágzott: megszaggatta 28 I, 1| megszaggatta a jégesõ; mikor kötött: megverte a ragya. 29 I, 1| kettõnél.~Azokat aztán, mikor érõfélben voltak, õriztem 30 I, 1| fátuma. Akkor voltam paraszt, mikor az volt az utolsó mesterség, 31 I, 1| s akkor vagyok írástudó, mikor csak írástudatlannak érdemes 32 I, 1| A ködmön~Mikor én a tanyáról bekerültem 33 I, 1| mertem nyitni a számat, mikor a tanár úr azt kérdezte:~- 34 I, 1| megkeserítette az egész életemet. Mikor legelõször kihívtak felelni, 35 I, 1| tudtam a számat nyitni, mikor fölálltam. Mindig a fülembe 36 I, 1| Olyankor is hallottam már, mikor nem mondták.~Tanultam pedig 37 I, 1| ábrázata, mint a nyári nap, mikor elment, de visszafelé úgy 38 I, 1| hagyod itthon az eszedet, mikor iskolába mégy?~- Viszem 39 I, 1| Vadonatúj ködmön volt ez, mikor én akkora legény voltam, 40 I, 1| soha többet. Még akkor se, mikor a csudaködmönt lehámozta 41 I, 1| történet abból az idõbõl való, mikor a pályaválasztás nehézségeivel 42 I, 1| azon az állásponton volt, mikor csekély személyemet föltekintette:~- 43 I, 1| forgalmi adó életbe nem lépett.~Mikor aztán mindenbõl kifogytunk, 44 I, 1| jó fogás esik a fülemen.~Mikor kiadta a dühét, egy kicsit 45 I, 1| megenyhült, és már mosolygott is, mikor kívül helyezett az ajtón.~- 46 I, 1| számoltam le az asztalra, mikor apám jókedvében fölidézte 47 I, 1| krajcárt.~Ezt akkor tudtam meg, mikor az apám lejött, és szótlanul 48 I, 1| Csak akkor szólalt meg, mikor a piacon a csizmadiasátrak 49 I, 1| körben. Ádám tehetett így, mikor az elveszett paradicsomból 50 I, 1| amit feleltek, azt is, mikor az öreg pedellus odacsoszogott 51 I, 1| Torongyosba belekötni.~Hanem mikor vége volt az iskolának, 52 I, 1| még másodikat is kínált, mikor a deák abban se találta 53 I, 1| milyen jó világ volt az, mikor a piacon húszas termett 54 I, 1| buzgólkodott körülöttem, mikor az öreg-templomban a szentelt 55 I, 1| Ergo-morgó-vigyorgó, hol az a papramorgó?~Mikor aztán ezen is túl voltunk, 56 I, 1| az a kritikus pillanat, mikor minden pénteken elveszett 57 I, 1| mondták, csak úgy, mint mikor valakirõl azt mondják, hogy 58 I, 1| tepsiben.~Így esett aztán, hogy mikor egyszer a házunk végét kellett 59 I, 1| harmadik dûlõbe fordultunk be, mikor nevén szólították keresztapámat:~- 60 I, 1| most vettem észre, hogy mikor ölelgetett, lelopta a nyakamról 61 I, 1| se hagyta el a fütyülést, mikor tasla kalapját megemelte 62 I, 1| kegyelmébõl való királyoknak, mikor föltekintik a hadseregüket. 63 I, 1| ezt Márton fiatal korában, mikor még tisztbéli ember volt 64 I, 1| vette a maga tasla kalapját, mikor megszólalt az ótemplom órája. 65 I, 1| fájdalom volt a szemében, mikor odapillantott az ágyra:~- 66 I, 1| múlva verõdött fel újra, mikor a szûcsék úri fia hazament 67 I, 1| vallomással. Tedd el, s majd mikor olyan öreg leszel, mint 68 I, 1| szeretnek bennünket igazán, mikor már nem vagyunk, s nem az 69 I, 1| hogy megkérdezze tõlük, mikor lesz nyár, a számtanos kolléga 70 I, 1| célra mindig a derekán hord, mikor szezonja van ennek a röpülõ 71 I, 1| És sokszor eszembe jut, mikor a különbözõ kultúrák értékérõl 72 I, 1| egészen huszonkét esztendõs, mikor alapvizsgával tanárságot 73 I, 1| nemcsak esik, csobban is, mint mikor a kecskebéka vízbe ugrik. 74 I, 1| nekigyürkõzni a kaszálásnak. De mikor az elsõ osztály elsõ három 75 I, 1| mondja a vicceit, s akinek, mikor jókedve van, megveregeti 76 I, 1| azt mind neki utaltam ki, mikor tanárúrságra segített az 77 I, 1| én torkomat szorongatta, mikor elõször léptem az inasok 78 I, 1| az éjszaka?~- Háromkor.~- Mikor keltél fel?~- Fél hétkor.~- 79 I, 1| keltél fel?~- Fél hétkor.~- Mikor fekszel le ma?~- Megint 80 I, 1| egy kirgiz jurtában lehet, mikor az egész sátoralja gyerek 81 I, 1| telekürtölte a szakköröket, s mikor másnap leköszöntem az állásomról, 82 I, 1| akkor csináltattuk neki, mikor eltemettük. Követ nem akartunk 83 I, 1| Sokszor hallottuk tõle, mikor valamelyik ismerõsünknek 84 I, 1| Nem is nagyon zúgolódott, mikor oda vitték, mert ott mindig 85 I, 1| abban az idõben történt ez, mikor az igazi kétfejû sast is 86 I, 1| Szép munka - ismertem el, mikor elõször simogattam meg az 87 I, 1| aztán így meg se lepett, mikor a tavaszon azt írták hazulról, 88 I, 1| keresztül húsolta a bõrt.~Mikor fölhagyott a szûcsmesterséggel, 89 I, 1| Mikor máglyát raktunk Szekfű Gyulának~ 90 I, 1| európai konstellációkat”, mikor valaki a vállamra üt:~- 91 I, 1| Nem tudnám megmondani, mikor ért ekkora öröm. Te, micsoda 92 I, 1| nagy baj van már akkor, mikor Tisza István azt mondja, 93 I, 1| illetlenségeket locsogni, mikor egy valódi királynak az 94 I, 1| lelkem, hogy annak idején, mikor a Klaatsch-projekciót a 95 I, 1| alkalmasabb képet keresni. Mikor pedig ráértem volna, akkor 96 I, 1| el. Az mégse járja, hogy mikor Darwin már az egész világon 97 I, 1| elég nekem akkor is írnom, mikor muszáj. Nem érek rá arra, 98 I, 1| fölugrálás.~- Ellopták? Hogy? Mikor? Kicsoda?~Nem lehetett tudni 99 I, 1| az igazi öröm akkor ért, mikor a kéziratom bekerült a Békefi 100 I, 1| meg volt velem elégedve, mikor mellé kerültem inasnak a 101 I, 1| halászlére. Le ugyan nem jött, de mikor esztendõ múltán találkoztam 102 I, 1| mulatságom az õszön volt, mikor bejött hozzám egy szegedi 103 I, 1| még az õsvilágból való, mikor a teremtõ kísérletezni kezdett 104 I, 1| nagyobb reklámot üt magának, mikor lekoppan a földre; jenki 105 I, 1| megtalálható a kulcsos-kosaradban, mikor a kulcsok sehol sem találhatók -, 106 I, 2| is akkor volt jó világ, mikor a clarence-i herceg egy 107 I, 2| voltak, mint a mostaniak, mikor Kórogyi Péter vitézkedett, 108 I, 2| meg úgy, mint õ. Bizony, mikor a király is akárhányszor 109 I, 2| tartott már Nápoly ostroma, mikor az olaszok követséget küldtek 110 I, 2| néz az ember a múltban, mikor a jelenben se bizonyos, 111 I, 2| ötven esztendeje történt, mikor a vízvette régi város helyett 112 I, 2| õneki Buda elég bosszúságot, mikor engedélye nélkül megmagyarosította 113 I, 2| se tette le a koronáját, mikor sisakot húzott a fejére, 114 I, 2| vasba az udvari kovácsaival, mikor az adó bemázsálásánál rájött, 115 I, 2| fontkörtét használtak.)~Mikor ennyivel tisztába jöttünk, 116 I, 2| papucsba bujtatta fehér lábát, mikor kikönyökölt a királyi szállás 117 I, 2| nagyon régen történhetett ez, mikor a fõgenerálisok még így 118 I, 2| Rád ismertem az elõbb, mikor kiegyenösödtél. Más nem 119 I, 2| is mögvendégölsz engöm, mikor eszödbe juttatom.~A király 120 I, 2| takarója ért (szép magyarán, mikor „a költségvetési hitel kimerült”), 121 I, 2| utolsó eset Magyarországon, mikor senki se akart hivatalt 122 I, 2| már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne király. 123 I, 2| még meg se kukkanhatott, mikor valaki nagy alázatosan megszólalt:~- 124 I, 2| úgy járnak vele, mint én, mikor Nagy István Imrét kerestem, 125 I, 2| hogy tud a szóval bánni. Mikor Tisza Kálmán elé állították, 126 I, 2| tudnak?~Hogyne tudnának, mikor az volt az utolsó király, 127 I, 2| biztatta õket a király.~Mikor aztán elverte az éhit, odahajolt 128 I, 2| se fér már a kanalamba.~Mikor aztán a kótyi bíróék odaszaladtak 129 I, 2| bámultában és rémületében, mikor a fejedelem odafordult hozzá:~- 130 I, 2| csöngettyûs sapkát.~S csakugyan, mikor este Nikodémus bejelentette 131 I, 2| akiben megállt az ütõ, mikor azt kérdezte tõle a tanítója, 132 I, 2| csakugyan kapitány lett.~Mikor évek múltán hazakerült Szegedre, 133 I, 2| akkor láttam én legjobban, mikor a Tisza Lajos szobrát leleplezték. 134 I, 2| hogy érzi ilyenkor magát, mikor az egész kormány Szegeden 135 I, 2| miért ne mondjunk basát, mikor az embernek annál nagyobb 136 I, 2| megivott rá egy vödör bort, s mikor ettõl jókedve kerekedett, 137 I, 2| hideg rázta a tápéiakat, mikor a szegedi várból kengyelfutó 138 I, 2| hogy nem minket ösz mög, mikor sült tököt öhet.~Az öregbíró 139 I, 2| esze nála nélkül, s csak mikor már túl voltak a palánkon, 140 I, 2| Tüköré-ből~Abban az idõben, mikor Hóbiárt basa volt a polgármester 141 I, 2| csiszliknek a kezemunkájára, mikor a tiedben is járhatna!~- 142 I, 2| asszonyaitok mért jönnek énhozzám, mikor te vagy az, akit a próféta 143 I, 2| is csak annyit mondott, mikor az ember elment a vasárnapi 144 I, 2| érteni Ali Patlidzsánnal, mikor odasuhogott a ház elé az 145 I, 2| Recsep basa borbélyai~Bizony mikor ez az eset megesett, még 146 I, 2| inas szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan 147 I, 2| feküdt le a kis borbély inas, mikor a gazda meg az öreg legény 148 I, 2| kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt a hír a városon:~- 149 I, 2| kiesett a kolbász. Hát még mikor meghallotta, hogy annyian 150 I, 2| Már a habot is megkeverte, mikor azt kérdi tõle Recsep basa:~- 151 I, 2| nekem, hogy nem féltél, mikor borotváltál? Mert bizony, 152 I, 2| atyjafia volt, ha nem, de mikor a magyar molnárt meglátta, 153 I, 2| csak akkor keseredett el, mikor a Kucsuk bég malmának a 154 I, 2| fûzet. Csörrent a pénz, mikor leeresztette, s odaütötte 155 I, 2| Szegednek. Ide írhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni 156 I, 2| attól az idõtõl kezdve, mikor már a fõbírói székben ült.~ 157 I, 2| Így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál 158 I, 2| hívták akkor Palánknak -, mikor már tizenkettedszer állította 159 I, 2| volna ki a béketûrésbõl, mikor tizenharmadszor kellett 160 I, 2| vasas-németnek emlegetõdött olyankor, mikor kiprédikálta az asszonyokat.) 161 I, 2| galambokat etette az udvaron, mikor valami pokolból szalajtott 162 I, 2| nyekkent a jámbor a folyókában. Mikor pedig a német négykézlábra 163 I, 2| semmiházi, köszönni se tudsz, mikor a bíró elé állítanak? Megállj, 164 I, 2| öreganyók mesemondásában? De mikor aztán én adogattam tovább 165 I, 2| huncut szemû Berzenczey-fiú, mikor az urak kesergéseit hallgatta.~ 166 I, 2| nagyon jókedvû ember volt, mikor haragos nem volt. Haragos 167 I, 2| Legföljebb azt cselekedte, hogy mikor már nem gyõzte tûrömfûvel, 168 I, 2| beszéden, és nagyon örült neki, mikor kiértek az útra, ott már 169 I, 2| azokkal is csak akkor, mikor esténként nagy rajokban 170 I, 2| Akkor is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat, 171 I, 2| hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva deli kuruc 172 I, 2| csattogtak a cserjék bogán, mikor a cigány legelõször megszegte 173 I, 2| még mindig cincogott. S mikor a fülemülék újra megszólaltak, 174 I, 2| senki.~A fejedelem azonban, mikor egyszer megint a szeme elé 175 I, 2| álomnak a fáradt hadi nép.~Mikor a fejedelem sátrában is 176 I, 2| már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsötétedett a 177 I, 2| strázsák. Nem vették észre, mikor Csikaló fölemelte a sátor 178 I, 2| piros kendõje az ég ablakán, mikor a kuruc király az egész 179 I, 2| beszélgetett Heiszter generálissal, mikor nyargal be a kapun valami 180 I, 2| lovat még el sem vezették, mikor már jött Dória generális 181 I, 2| gondolatok felhõfutásával. De mikor elfogy a füves zacskó, akkor 182 I, 2| asszonyok tesznek kórságossá. Mikor délután a kádinál jártam, 183 I, 2| méltóságos magaviseletét, mikor a jövõ-menõ követeket fogadta, 184 I, 2| látta szelíden mosolyogni, mikor az esztergapad mellett szedegette 185 I, 2| esztendõkig álarcban jár, mikor leveszi azt, már akkor az 186 I, 2| Alig szuszogott õkegyelme, mikor visszatipegett.~- Bolonddá 187 I, 2| Mindig odébb röppent, mikor beértem volna. Pedig kicsavarom 188 I, 2| Kend is akkor bújik elõ, mikor már a kakukk se szól! Már 189 I, 2| szíve. S másnap hajnalban, mikor megszólalt a kakukk, elhagyta 190 I, 2| A város lúdja~Mikor ez történt, akkor a Tisza 191 I, 2| meg kisebb. Ennélfogva, mikor a nagy Tisza egyszer tengernek 192 I, 2| egy kicsit a szegediek, mikor az öreg-bírójuk, Miller 193 I, 2| ezen a szegény Szegeden, mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára 194 I, 2| estefelé gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás meg találta 195 I, 2| haragosan a Mária Terézia, mikor a követ nagy alázatosan 196 I, 2| asszony a magyar uraktól, mikor a vita és a sanguis megmentette 197 I, 2| történt ez a tanácskozás, mikor a kancellár megállíttatta 198 I, 2| kuruc volt annak idején, mikor az volt a divat. De hát 199 I, 2| madárnyelvet, a cifra bálakat. S mikor egy esztendõ múlva a nemes 200 I, 2| ismerte két szép deli fiát, mikor a csipketászlis rokokómaskarában 201 I, 2| búsult, csak megmérgesedett, mikor az öreg magyart meglátta, 202 I, 2| Csak akkor kapott észbe, mikor az utolsó terem aranyrámás 203 I, 2| jószágok.~- Este megnézni õket, mikor én eszem vacsora. Enyém 204 I, 2| is írtam volna még akkor, mikor aktuális volt, de népszerû 205 I, 2| akkor írok Nagy Frigyesrõl, mikor mûsoron volt, akkor mindenki 206 I, 2| eszmecsere csak akkor indul meg, mikor egy félszemû ember becsattantja 207 I, 2| Nagyon elcsodálkoznak, mikor azt hallják tõlem, hogy 208 I, 2| Trézia még akkor uralkodott, mikor a szanki csikós a báróságot 209 I, 2| mondta ásítva a király, mikor véget ért az istentisztelet. - 210 I, 2| tatárokét is. Kérdeztem is tõle, mikor ezen tökéletességével eldicsekedett, 211 I, 2| fõcselédjeirõl is. Abból az idõbõl, mikor a tudós Lavater azt állította, 212 I, 2| következik. Mintha csak olvasná.~Mikor Berlin városát ostromolták 213 I, 2| népmentõ erejét. Különösen, mikor tudok olyan néprõl, amit 214 I, 2| mentett meg.~1809-ben történt, mikor Napóleon másodszor szállta 215 I, 2| azonban nem olvasom, hogy mikor Napóleon Bécsben járt, leruccant 216 I, 2| miféle írásokról van szó. Mikor aztán lelket vertek bele, 217 I, 2| Lovasberény körül jártak, mikor valami búzaföld széliben 218 I, 2| rá mert ütni az asztalra, mikor az ország egyházi és világi 219 I, 2| csak akkor hagyta abba, mikor kétségbeesett visítás hallatszott 220 I, 2| hogy észre sem vették, mikor már fönt voltak a Gellért 221 I, 2| is odaértek éppen akkor, mikor egy részeg csizmadia azt 222 I, 2| vette elõ a kocsist, mikor a felesége beszámolt neki 223 I, 2| kezében, pattogtatja az azt, mikor nem akarja is.~- No hát 224 I, 2| hogy „micsoda állapot az, mikor az állam elválasztja a maga 225 I, 2| kocsisának a nadrágját, mikor a kocsis is benne tartózkodik, 226 I, 2| hogy fej van-e abban végig.~Mikor aztán a szobalány is a katonákra 227 I, 2| Utóvégre ez csakolyan, mint mikor a kötél által való halált 228 I, 2| a kassai demokráciát, s mikor a város három hajdúja is 229 I, 2| a taktikát követte, hogy mikor a városkapitány beszélt, 230 I, 2| beszélt, akkor fölkelt, mikor a gróf érvelt, akkor visszafeküdt. 231 I, 2| testamentumát szerkeszteni, mikor megint beállított hozzá 232 I, 2| méltóságos fáradt mélabúval, mikor az erkölcsi világrend helyreállíttatott - 233 I, 2| lakatos, kling-klang-klang, mikor kormos, takaros, kling-klang-klang!~( 234 I, 2| örömtõl, reggel felé pedig, mikor elszundított volna, egyszerre 235 I, 2| lakatos, kling-klang-klang, mikor kormos, takaros, kling-klang-klang!~ 236 I, 2| taplónak a fülébe dugni. Mikor azonban a szilaj harcos 237 I, 2| bogár, még akkor is az volt, mikor a pesti zálogoshoz vándorolt, 238 I, 2| az elsõ vasutat. Például mikor Potsdamba befutott az elsõ 239 I, 2| Vörösmarty. Miért szipa, mikor az vénasszonyt jelent? Azért 240 I, 2| mélyebb lett a csend. És mikor õ is elhallgatott, felállt 241 I, 2| a kvártélyos huszár, aki mikor tovább marsol, megfordul 242 I, 2| Kerekit. Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen 243 I, 2| rakhatnának új fészket, mikor közéjük kocsikázott a kevély 244 I, 2| mérges szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej között 245 I, 2| kevély Kereki. Különösen mikor észrevette, hogy a falu 246 I, 2| mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az 247 I, 2| csata is. Akkor hallottam, mikor még kerek volt a magyar 248 I, 2| füzesbe jártak át szedrezni. S mikor a fiatal magyar szabadságnak 249 I, 2| nagyszemû, mint azon a nyáron.~Mikor a pitypalattyok legszebben 250 I, 2| áldott nyári délután volt, mikor a két falu megindult egymás 251 I, 2| könnyét a csókai bíróné, mikor az ura az oldalára kötözgette 252 I, 2| meg a szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták 253 I, 2| Igaz, hogy abban az idõben, mikor õ élt, a sport mint ilyen, 254 I, 2| tökéletlen világ volt az, mikor még se Testnevelési Tanács 255 I, 2| be hozzá csizmát méretni, mikor a mester már a kebelébe 256 I, 2| varrni a szegényeknek -, mikor Szombati uram már eléje 257 I, 2| húzta elõször a lábára, mikor megkapta a behívót, hogy 258 I, 2| páratlan távgyaloglónak, s mikor egy tyúkszemes kundschaftja 259 I, 2| olykor húzott papucsot, mikor messze kellett neki szaladni.~ 260 I, 2| nagyobb volt az ijedtség, mikor egy reggel azzal szaladtak 261 I, 2| vele az orgonabokrokat, mikor egyszerre csak megharsant 262 I, 2| története. Hosszú téli estéken, mikor bömbölve szaggatta a szél 263 I, 2| mindig a zsebébe akart dugni, mikor átszaladtam hozzá árpacukorért. 264 I, 2| Éppen ezen búslakodtam, mikor egyszer csak elejbem ugrik 265 I, 2| pufogtattuk valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket, 266 I, 2| utcára se mert kilépni. Mikor megint közénk vegyült, régen 267 I, 2| szemevilágát az embernek. Mikor a Tisza partjára értek, 268 I, 2| még a gyõri szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó 269 I, 2| tejjel bepermetezett kasba, mikor egyszerre csak reszketni 270 I, 2| Jó félórányit ballagott, mikor egyszer csak nagy por keveredik 271 I, 2| elõttük, aki elnevette magát, mikor a méhes öregembert meglátta 272 I, 2| csak akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a Bánhidy 273 I, 2| méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta.~- Ejnye - 274 I, 2| királynõ hibádzott még, mikor fölébresztettetek.~S Gergely 275 I, 2| innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich tábornok a szolnoki 276 I, 2| szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi Béni leérkezett, 277 I, 2| ne tegyenek az olaszban. Mikor pedig ezt is megunták, hamarosan 278 I, 2| poros, összetaposott csákót. Mikor pedig azt nagyerõsen kivették 279 I, 2| száraz pipitér virággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát 280 I, 2| incselkedtek vele a ráérõ emberek, mikor végigfurulyázta az utcákat. 281 I, 2| millióját!~Nekem is azt mondta, mikor meglátogattam, de nekem 282 I, 2| Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor meglátta, micsoda cifra 283 I, 2| hol ragyogott a tekintete. Mikor maga formájú fehér szakállas 284 I, 2| is a kezében szorongatta, mikor egy reggel hiába keltegettük: 285 I, 2| elmesélte, milyen világ volt az, mikor a Kossuth-bankót csinálták.~- 286 I, 2| szabadságharcról beszél.~Mikor aztán a magam szárnyára 287 I, 2| és elnyávogták magukat, mikor a huszárok kezére kerültek?~- 288 I, 2| Az utolsó öröme az volt, mikor halála elõtt egy negyedórával 289 I, 2| a szemét tûzzel kiverni, mikor õ igazán senkinek se vétett. 290 I, 2| mégiscsak akkor legnépszerûbb, mikor elszalad vele a ló.~A fõherceg 291 I, 2| majdnem megszorították, mikor kecskeméti menyecske képében 292 I, 2| õ apjával történt ottan. Mikor pedig az a legérdekesebb 293 I, 2| években, azoknak is az elején, mikor Ferenc Jóska volt a császár, 294 I, 2| valamikor a mi határunkban. Mikor én összebarátkoztam vele, 295 I, 2| mit produkált ez a szem, mikor Szerencsés Fekete Jóskára 296 I, 2| is suttyó gyerök voltam, mikor az elsõ próbát töttem.~- 297 I, 2| jó helyben hagyattalak, mikor elõször a kezemre kerültél.~- 298 I, 2| kicsit a szívembe nyilallt, mikor Sándorunk karrierjének errõl 299 I, 2| szerencséje van ennek a betyárnak! Mikor fognak már egy grófot múzeumigazgatónak 300 I, 2| Nono - mondta húzódozva, mikor a búzapiacon megéljenezték -, 301 I, 2| Jóska mért hihetött magának, mikor magának is vót ölég tarka 302 I, 2| akkor mérgesedett meg rájuk, mikor valami bácskai úrikastély 303 I, 2| házból szabadul ki, éppen mikor rászakadóban van a tetõ. 304 I, 2| nagy próba akkor esett meg, mikor a mételyesi buckák közt 305 I, 2| elbeszélgessen! Még akkor is, mikor észreveszik nála a fegyvert! 306 I, 2| is itt szoktak diétázni, mikor a sátán összesípolta õket 307 I, 2| Lemenõben volt már a napja, mikor az öthalmi csárdában meglátta 308 I, 2| fodrot vetni a nevetés, mikor így felel a tréfaszóra:~- 309 I, 2| betyárnak - a szemfedõjén.~4~Mikor negyvennyolcban Rózsa Sándor 310 I, 2| most olyan legény, mint mikor az asszonnyal elbántál?~ 311 I, 2| kezedbe, száradt volna el, mikor a bába fölfürösztött! Mögállj, 312 I, 2| végzi odabent, nem tudni, mikor lesz ez, mert ezek a tükörbõl 313 I, 2| tán szégyellte is magát, mikor a veszett ember õrjöngõ 314 I, 2| jelentést Dáni fõispánnak, hogy mikor a rabok alsóruhái mosásba 315 I, 2| se lakhatott több titok, mikor Hóbiárt basa uralkodott 316 I, 2| faggattak ki a várban, s mikor azokat szakaszonként megsétáltatták 317 I, 2| ordítozásokat hallottak a szegediek, mikor nem is kényszerítettek magábaszállásra 318 I, 2| volt csak a szép világ, mikor olyan idealisták szerepeltek 319 I, 2| rá Sándorra a cellaajtót, mikor az nyírfasöprûvel ijesztgette 320 I, 2| körösztül. Láttam öleget, mikor a prófosz úr sétáltatott.~- 321 I, 2| földim volt, félegyházi, mikor én ismertem, akkor már szakállas 322 I, 2| összeért az állával, és mikor azt hallottam, hogy ezért 323 I, 2| Rózsa Sándor babájának, mikor az embere nem viselheti 324 I, 2| firhangot. Éppen akkor, mikor szemben, az ereszet alatt 325 I, 2| Ezekbõl következik, hogy mikor Sándor azt a kérdést intézte 326 I, 2| Tudja mán azt maga úgyis. Mikor Ferenc Jóskát rabbá akartam 327 I, 2| én fiatal diákkoromban, mikor még a szocialistákat is 328 I, 2| késõbb, politikus korában, mikor ünnepi lakomákon a sajtót 329 I, 2| bíró nem esett kétségbe, mikor látta, hogy se Bécs, se 330 I, 2| majd lefordult a székrõl, mikor Sándor egy nevet mondott 331 I, 2| és azonfelül sikerült is. Mikor Sándor a félegyházi Pokol-kocsmát 332 I, 2| volt vagy hét betyár is. Mikor ezeknek a halálát is számon 333 I, 2| ujjához, mint a többinek. Mikor a moholi községházát felverték - 334 I, 2| fába vágni a fejszémet, mikor a toll tartásához sincs 335 I, 2| volt még a Napóleonénál is. Mikor pedig az öreg ujjak elerõtlenedtek 336 I, 2| elsõ „magyar” Habsburg, mikor a szabadkirályválasztás 337 I, 2| kezdhetett a szíve szándékába, mikor a nótárius már rámordult, 338 I, 2| jutott eszembe a minap, mikor egy túlatiszai nagy uradalomban 339 I, 2| hármas-szövetséggel, még akkor is, mikor már egyéb sem maradt belõle, 340 I, 2| faluházának.~Estefelé járt az idõ, mikor a szekér kiérkezett a pusztára. 341 I, 2| Akkor is az eszét járta, mikor egyszer nyár végén valami 342 I, 2| kifelejtett minket az Istenke, mikor földet osztogatott. Egynek 343 I, 2| jött meg igazán a jókedve, mikor meghozta a posta az Uhrin 344 I, 2| akkor futotta el a méreg, mikor Matyej írásban kérte az 345 I, 2| azért olyan messzi menni, mikor az õ faluja, Jászapáti sokkal 346 I, 2| Abban az idõben azonban, mikor utoljára kaptak beutazási 347 I, 2| Tudniillik az még akkor történt, mikor Bárczy István volt Budapest 348 I, 2| fogta el õket a honvágy, mikor a fiumei szabadkikötõben 349 I, 2| Ha nyílt kocsiba rakják, mikor alagúthoz érnek, az szedi 350 I, 2| nyitott kocsiba rakni, s mikor alagúthoz érnek, a nyakukat 351 I, 2| Már írták is az engedélyt, mikor az osztályfõnök a homlokára 352 I, 2| igen gondolt Thallóczyra, mikor egyszer csak benyit hozzá 353 I, 2| alól a kosarat.~- De hát mikor lehetett az, direktor úr? - 354 I, 2| volt a nádtetejes házakban, mikor a szabályos jegecrendszer 355 I, 2| az a temérdek petlóreum, mikor hajnalig is elkínlódik velük.~ 356 I, 2| elkínlódik velük.~Hát még mikor a rettenetes tetrakontaoktaéder 357 I, 2| nem gömbölyödött eggyé.~Mikor aztán semmi se segített, 358 I, 2| gyûrût adtunk el belõle, mikor még volt mit eladni - az 359 I, 2| írok, amibõl tanulni lehet.~Mikor én kisdeák voltam, minden 360 I, 2| Ej - gondolhatta magában, mikor ijedt kis arcomat megsimogatta -, 361 I, 2| Szédület volt hallgatni, mikor fölsorakoztatta azokat a 362 I, 2| kötötte hátra a sarkunkat.~Mikor azt írtuk, hogy „egy részeg 363 I, 2| egymást félre a népek, és mikor a németek „fáért” kiabálnak, 364 I, 2| hanem vödör után, viszont mikor a magyarok „vizet” emlegetnek, 365 I, 2| Magyarországra, s nagyon nekiörült, mikor meghallotta, hogy itt is 366 I, 2| vándoranekdota jut eszembe, mikor a diplomaták olyan kölcsönös 367 I, 2| Hogy volnának ezek puskák, mikor a puskákra tilalom van kiadva?~- 368 I, 2| alig bírták kihúzni. Éppen mikor a legjobban nyögtek bele, 369 I, 2| Szépszavú Ime János Mike Pálnak.~Mikor aztán a hajdúk jóéjszakát 370 I, 2| No ezeket lóvá tettük!~Mikor aztán másnap deresre fektették 371 I, 2| jöhettek rá a huncutságukra, mikor egyik se a maga nevét vallotta 372 I, 2| így, a másikat meg amúgy, mikor az egyik is azt teszi, amit 373 I, 2| jövendõvel is. Mit lehet tudni, mikor danoljuk el az ezer esztendõs 374 I, 2| emberek voltak, mint most, s mikor az ihlet kerülgette õket, 375 I, 2| meglepõdött az alispán, mikor a nevét és a mesterségét 376 I, 2| fölkurjongatnak minden hajnalban, mikor legjobb ízût alszom.~A tudós 377 I, 2| abbahagyja, ha rajtakapják, mikor a maga gyönyörûségére tutul. 378 I, 2| lányai lejtettek táncot, mikor a maeotisi réteken tündérséget 379 I, 2| aztán folytatta lábbal, s mikor az se használt, akkor elõvette 380 I, 2| istenáldotta búza történetét, és mikor bevégezte, azt tette hozzá:~- 381 I, 2| üdvösségire...~~Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette, 382 I, 2| Szép holdvilágos este volt, mikor a fiatalabb testvér bekötötte 383 I, 2| istenáldotta növény a búza. De mikor gyûlölködés hatalmasodik 384 II, 1| hogy leteszi a hivatalát, mikor szép Erippe a nyakába borult.~- 385 II, 1| helyét sehol, különösen mikor a szem- és fültanúktól a 386 II, 1| a szíve megesett rajta, mikor elmondta nekik, mi járatban 387 II, 1| piros lett, mint a tûz, s mikor egy kicsit magához tért 388 II, 1| ezer aranyat ígérned értem, mikor egész biztosan nincs is 389 II, 1| szép Erippe az ura száját.~Mikor aztán olyan csönd lett, 390 II, 1| a logikának köszönhetem. Mikor Montpellierben jártam, borzasztó 391 II, 1| felelni a spanyol diákok, mikor nincsenek forradalommal 392 II, 1| szétszaggatnak, ha köztük nem vagyok.~Mikor aztán a jó öreg herceg mögött 393 II, 1| akkor megáradtak a patakok; mikor a mórok békességben voltak, 394 II, 1| akkor teszi le a kupát, mikor három koppanás hallatszik 395 II, 1| tisztelõje volt, hanem azért mikor a búcsúpohárra került a 396 II, 1| fordítson jóra minden rosszat.~Mikor aztán letelt a hét, és eljött 397 II, 1| hites törvényszéki írnok. És mikor valamennyien elhelyezkedének, 398 II, 1| megszenteltessék ez az éjszaka.~Mikor aztán virradni kezdett, 399 II, 1| Széphistória a szép takácsnéról~Mikor a boldogemlékezetû VI. Károly 400 II, 1| azzal kereste kenyerét, mikor országról országra hordozta 401 II, 1| és nagyon meglepõdött, mikor két kemény szarvacska került 402 II, 1| asszonyi karcsúságnak, hogy mikor a reimsi szobrászok mintát 403 II, 1| lehetett ellene semmit, mert mikor a városbíró le akarta húzni 404 II, 1| megöregedettnek látnának. Mikor beesteledik, itthagyjuk 405 II, 1| még a világ azt az idõt, mikor IV. Muradot úgy ajánlják 406 II, 1| nekik üdvözülni vagy nem.~Mikor már minden tilalmat kipróbált, 407 II, 1| tetszett a szultánnak, hanem mikor a víz közepére értek, ráncot 408 II, 1| Csakhogy nekem is igazam van, mikor pipával verem el az éhemet, 409 II, 1| ott is együtt leszünk, mikor Sztambulban szultánt sütnek 410 II, 1| emberek, hogy „ez már döfi”.~Mikor aztán oszladoztak a népek, 411 II, 1| milyen gazdag lehetett, hogy mikor a moriszkókat kikergették 412 II, 1| alig mert ránézni a lányra, mikor odasúgta neki:~- Señora, 413 II, 1| hallgatta a rózsaligetben, mikor a lányképû költõ elébe állt.~- 414 II, 1| félrebillentette a fejét, mint mikor a fülemüle lesi a fészkébõl, 415 II, 1| háromesztendei béreskedést, s mikor kitelt az ideje, vitte is 416 II, 1| utoljára borotválta meg, mikor kiszaladt az országból.~- 417 II, 1| egészen jó úton vagyok felé. Mikor a madridi Nemzeti Könyvtárat 418 II, 1| betûkkel.~Abban az idõben, mikor a spanyolok még össze voltak 419 II, 1| akkor merevedett egyenesre, mikor a tûzhely felé fordult. 420 II, 1| kicsit kipihenni magát. De mikor meghallotta, hogy a sarkában 421 II, 1| szoktak lenni az asszonyok, mikor gólyát várnak. Meg is ijedt 422 II, 1| és behunyta a szemét. Hát mikor kinyitotta, egy halott kisbaba 423 II, 1| kárpótlás jár nekem azért, hogy mikor tízévi házasság után végre 424 II, 1| tanította ki a bíró. - Mikor én azt kérdem a két kutyahitû 425 II, 1| serpenyõt a lábam elé.~De mikor a sok panaszost meglátta 426 II, 1| nagy sérelem érte Troyes-t, mikor õt választotta udvari bolondjának 427 II, 1| egy kis péklány után járt, mikor bevetõdött a roueni községházára, 428 II, 1| akkor ütötte fel a fejét, mikor kipattant az ajtó, s begurult 429 II, 1| csakúgy gyakorolta, mint mikor a troyes-i maître de ville 430 II, 1| Akkor is hozzáfordultak, mikor Ferenc elrendelte az elsõ 431 II, 1| sire, nagy méreg ám az, mikor az ember haragszik - fújtatott 432 II, 1| Az Ochsen-menüett~Mikor az Ungargasse-i házból az 433 II, 1| hanem mindig olyankor, mikor delet harangoznak.~Késõbb 434 II, 1| olyankor csinálta a zenebonát, mikor a Haydn muzsikusék szállták 435 II, 1| pártfogásába ajánlottak, mikor megkeresztelték, mégis olyan 436 II, 1| elmosolyodott. Van olyan perc, mikor a mészárosmesterek hódolata 437 II, 1| adott még az adószedõnek is, mikor a parasztok azzal az istentelen 438 II, 1| végrehajtó hálás ember volt, s mikor másnap éjszaka elhagyta 439 II, 1| hozom ide a dragonyosokat, mikor te már eladtad a portékádat. 440 II, 1| belemarkolni a szerencse kötõjébe, mikor elénk tartja. Én majd csak 441 II, 1| nagyon gorombák voltak, mikor megérkeztek. De mért kérdezi 442 II, 1| A fogadós nagyot nézett, mikor számon kérték tõle a meglépett 443 II, 1| másfélnapi járásföldre, mikor Robert François Damiens, 444 II, 1| sápadt el Berryer úr, mikor a hírt megjelentették neki. 445 II, 1| látni akarunk olyankor is, mikor nem süt a hold.~- Szóval 446 II, 1| s csak akkor vették elõ, mikor a darabontok rájuk estek.~- 447 II, 1| boldogtalan vas-cárnak az öröme, mikor egy esti sétáján a Néva-parton 448 II, 1| újságírók híresztelik õket. Mikor a Musset orvosaitól garanciát 449 II, 1| akkor jellemzik a kutyákat, mikor álmukban légy után kapkodnak.~ 450 II, 1| végszóra jelentkezett.~Akkor, mikor a gróf azt mondta a költõnek:~- 451 II, 1| szembeszállni, különösen, mikor linccsel fenyegetõzik, s 452 II, 1| elõveszi pár hónap múlva, mikor már elmúlik a mérge.~Csakhogy 453 II, 1| közhit azt tartja, hogy mikor a déli harangszót meghallja, 454 II, 1| Történik azonban egyszer, hogy mikor Zia Nia éppen a reggeli 455 II, 1| szerkesztette az evangéliumát.~Mikor aztán az ember az ammenig 456 II, 1| ember úgy érzi magát, mint mikor kisgyermek korában vasvillás 457 II, 1| hágtak a csavargó angolok, mikor így hevertek a fûben, arkangyalokkal 458 II, 1| arkangyalokkal álmodván, és mikor kinyitották a szemüket, 459 II, 1| hûvössége. Mit tegyen az ember, mikor egy ötvennégy méteres ferde 460 II, 2| be a helyi lap számára, mikor hallom, hogy valaki az udvaron 461 II, 2| selyemkötõjén, mert így való az, mikor az ember törvényben van.~- 462 II, 2| Ugyan, ne tanálgassa mán, mikor azt úgyse löhet eltanálni, 463 II, 2| maguknál ez a fiatalember, mikor a gazda a kukoricát kerülte?~ 464 II, 2| voltam én oda éppen akkorára, mikor Mátyás bácsi kerülni ment.~- 465 II, 2| Jánossal. Mást nem is mondanak, mikor összeütik a poharat, csak 466 II, 2| vannak a vízparti kocsmában. Mikor pedig nem koccintanak, akkor 467 II, 2| fordításra nyálazza az ujját, mikor egy bõrbe öltözött férfiú 468 II, 2| szegényt ilyen nyakas magyarok, mikor az aranybullát kiadatták 469 II, 2| tanyán. Akkor is barkácsolt, mikor én megismertem, vagy tizenöt 470 II, 2| az övé. Láttam akkor is, mikor egyszer a múzeumban kalauzoltam 471 II, 2| dereka.~Persze az régen volt, mikor a szent korona tanát így 472 II, 2| nézze. Hiszön maga mondta, mikor nálunk vót, hogy abba a 473 II, 2| lelköm, csak olyankor, mikor a nap süt. Esõben az öreg 474 II, 2| elgörbül a szája széle, mikor elköszön.~- Istennek ajánlom, 475 II, 2| régi történet lehet ez - mikor még a nagykõrösi uborka 476 II, 2| az ántivilágról van szó, mikor a kecskeméti ember csak 477 II, 2| lépnék az istenadtáért, mikor nekem a kecskeméti hagyma 478 II, 2| elöntötte a pulykaméreg, mikor a nagy barackhegyek mögül 479 II, 2| éppen most jutott eszembe, mikor napról napra olvasom, hogy 480 II, 2| valami különös öröm éri, mikor a hajnali harangszó elhessegette 481 II, 2| visszafelé terelgette õket, mikor a fiúcska kiballagott a 482 II, 2| Nono. Most. De otthon? Mikor a parádés ruháját fölvöszi? 483 II, 2| ásott el a török császár, mikor a Kossuth apánk kiadta neki 484 II, 2| szalonnadarabok is vannak.~És mikor leveszi a bográcsot a szolgafáról, 485 II, 2| holnapra is - mondja Börcsök, mikor megtelik a kalap.~Fele úton 486 II, 2| van illetõdve. Különösen mikor észreveszi, hogy Börcsök 487 II, 2| nagyon fogós kérdésekben is, mikor a nagyhatalmak már majdnem 488 II, 2| mint a borotvája. Örülök, mikor átengedhetem a széket az 489 II, 2| ántivilágban löhetött még, mikor ekkora tökök termöttek.~ 490 II, 2| sógort elfutja a méreg. Pedig mikor borotva serceg az ember 491 II, 2| szívvel az ötödik dûlõhöz se. Mikor a tök akkora, mint egy jércetojás, 492 II, 2| hogy arra se ébredt fel, mikor jeget vágtak a hátából. 493 II, 2| ménkût csinált volna mást, mikor a gát úgy elbújt a hófúvásban, 494 II, 2| járt utoljára a kezében, mikor kaszakövet vett a tavaszi 495 II, 2| az mitõl lehetett, hogy mikor a fekete eperfát kivágta 496 II, 2| farka billegetésével.~Igen, mikor nyiladozik az idõ, levet 497 II, 2| csikót behúzni a házba, mikor a víz fölvette az udvart, 498 II, 2| le az apja a köszörûkõre, mikor a tetõt nádalták. El is 499 II, 2| pukkant egyet a zacskó, mint mikor a hordó kilövi magából a 500 II, 2| istállóbul a tehenet, és mikor az rábõdült az idegenekre,