Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|            ha idejekorán eszembe nem jut, hogy a kisgazdák nem szoktak
 2     I,   1|              tudom, amely ha eszembe jut, mindig sírhatnékom van.
 3     I,   1|       utálattal.~~És sokszor eszembe jut, mikor a különbözõ kultúrák
 4     I,   2|         mosolyogtában a szemöldöke - jut a millióból.~Hanem egyszer
 5     I,   2|              Kossuth-bankót, eszembe jut, hogy lám, mégis igaza volt
 6     I,   2|            belõle. (Hirtelenében nem jut eszembe sokoldalúbb foglalkozás,
 7     I,   2|            nemzetközi vándoranekdota jut eszembe, mikor a diplomaták
 8    II,   1|             Látod, egy asszonynak se jut eszébe levágni az orrát,
 9    II,   2|          Jeruzsálemi Endre királyunk jut eszembe. Azt nyomorították
10    II,   2|             neki még ilyen is eszébe jut, de azon még jobban ámulatba
11    II,   3| összemarkolom a szalámibõrt, eszembe jut a Többsincs. Mármint az
12    II,   3|          volna, igazgató úr.~- Jókor jut eszibe - mondom meglepetve. -
13    II,   3|             a dermedtsége, de eszébe jut az is, hogy az írások bajt
14    II,   3|        kiörülöm magam nekik, s akkor jut eszembe, hogy nini, mit
15    II,   4|            mondja az õr, s csak most jut eszébe, hogy a sorompó még
16    II,   4|            amelyben még harmathoz se jut. Ebben az országban nem
17    II,   4|           akkor egész bizonyosan nem jut nekik eszükbe, hogy õk most
18    II,   4|           hogy lapáttal szelelheted. Jut is, marad is belõle.~Jánosnak