Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       csak a magamét hajtanám. Hova hajtom? Hát az orrom után.
 2     I,   1|  állította meg a szûcsöt.~- Á, hova gondol a tekintetes úr? -
 3     I,   2|  Arisztotelész. Kérdezem tõle, hova való, ezt feleli rá:~- Leginkább
 4     I,   2|       azoknak a tarka macskái, hova lett azoknak a híre-neve?~
 5     I,   2|  dagadt, hogy Tápénak nem volt hova nõni. Kénytelen volt megmaradni
 6     I,   2|       kend, honnan hozta kend, hova viszi kend? stb.~Tizenkét
 7     I,   2|  hivatalos emberek rajtaestek, hova tette az írásokat.~- Én?
 8     I,   2|   késõbb tragikus vége lett.~- Hova, hova, te kosaras ember?~-
 9     I,   2|    tragikus vége lett.~- Hova, hova, te kosaras ember?~- Átmegyek
10     I,   2|       kísértsd el haza, vagy a hova neki jólesik.” Szabad megnézni,
11    II,   1|       Mi köze neki hozzá, hogy hova lettek? Kifizették a számlájukat,
12    II,   2|      jó szót is adott mellé:~- Hova igyekszik, földi?~- Elmék
13    II,   2|    menekülni?~- Mönekülni? Hát hova löhet itt mönekülni?~- Ne
14    II,   3|   Mármost jó volna tudni, hogy hova szaladt a bronzember ebbõl
15    II,   4|       mikor rákiáltottak, hogy hova gondol, kocsi kell ennek,
16    II,   4| harangláb mellõl:~- Hát te, te hova bódorogsz ebben a krisztustalan
17    II,   4|      nem olyan lutri.~- Ezeket hova lakoltatják? - kérdem az
18    II,   4|   háromfelé. Ha mögtudja, hogy hova lött tavaly a bürge, akirül