Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       fordul meg az ember sorsa. Az enyém azon fordult meg, hogy a
 2     I,   1|          könnye a teknõbe hullt, az enyém pedig az õ lábára.~De az
 3     I,   2|             fogadtam volna, hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám, ha
 4     I,   2|            erre fölülhetek, mert az enyém - pattant nyeregbe a kuruc. -
 5     I,   2|         fognak?~- Az én fiaim?~- Az enyém hívek!~- Vér vízzé nem válik! -
 6     I,   2|          állt.~- Megnézett magadnak enyém macskák?~- Igenis, megnéztem,
 7     I,   2|          asszonyom.~- Mit megszólal enyém macskákról?~- Hát, engedelmet
 8     I,   2|             mikor én eszem vacsora. Enyém macskák fognak mutatni csodát
 9     I,   2|           lábak fogják tyergyát. Õk enyém kandeleberek. Meglátolsz,
10     I,   2|        Méltóságos gróf úr, a bot az enyém, de nagyon boldog volnék,
11     I,   2|          semmit, kérem. A fû nem az enyém, hanem a fõvárosé. Hanem
12    II,   1|             veti magát, hogy „te az enyém, én a tied, édes szívem,
13    II,   3|          azért nem rossz módszer az enyém, ami mindössze annyi, hogy
14    II,   3|       ésszerûbb magyarázat, mint az enyém. Viszont én is tudok olyant,
15    II,   3|      fizetek, én parancsolok, és az enyém minden, ha hatot, ha vakot
16    II,   3| meglepetését harmadnapon követte az enyém. Nyavalyogtam aznap, nem
17    II,   3|          Cuci. Ki bicskája ez?~- Az enyém. Tavaly vettem a zombori
18    II,   4|          nem szelelhet úgy, mint az enyém. Olyasmit azonban igenis