Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|            hogy te is mögvendégölsz engöm, mikor eszödbe juttatom.~
 2     I,   2|          ebben, majd legalább arrul engöm is mögemlögetnek a népek.~
 3     I,   2|          legyintett a csõsz. - Csak engöm erisszenek kendtök elõre,
 4     I,   2|            közt, hanem tisztölj mög engöm holnap délben egy kis hirtelen-hamarjóra
 5     I,   2|          ebet a karóhoz:~- Nem köll engöm félteni, nagy jó uraim!
 6     I,   2|            a tréfaszóra:~- Nem köll engöm félteni, majd lehajol a
 7     I,   2|          tögye tisztöletit énnálam. Engöm holnap ilyenkorig mindön
 8     I,   2|             maga emberségébõl.~- Ne engöm nyaggasson az úr, hanem
 9     I,   2|              Hej, tekintetös úr, ha engöm ötvenegyben le nem tiltottak
10     I,   2| elkáromkodta magát.~- Hát minek néz engöm az úr? Csak nem gondolja,
11    II,   3|     rettentõ mérges ember!~- Izé... engöm... hogy is csak...~- Putyi
12    II,   3|             mindig vigyázom. Hát az engöm illet, ha mögtanálják.~-
13    II,   3|            Imrének is, mit farcinál engöm az úr!~Odanéztem a levelerúgott,
14    II,   3|         ereszetes szemöldöke alól. „Engöm le nem vöszõ a lábamrul,
15    II,   3|             azt a törvényt, amelyik engöm folyamatba akar mártani,
16    II,   3|             írásban, láthassa! Hogy engöm hat hét múlva folyamatba
17    II,   3|             senki istenfiának, hogy engöm folyamatba mártogasson!
18    II,   4|          tette a vállára a kezét.~- Engöm? - mosolyodott el az asszony. -