Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        hosszú, lelógó kabátujjak akkorát lebbentek, mintha valóságos
 2     I,   1|       Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy
 3     I,   1|        hátba ütögetett, s azután akkorát szorított a karomon, hogy
 4     I,   1|        maga után, tüsszentett is akkorát, mint az égzengés.~- Éhomra
 5     I,   2|          bográcsot kanalastól, s akkorát szusszant, mint a megbicskázott
 6     I,   2|         meghajolva, de ijedtében akkorát talált hajolni, hogy kicsúszván
 7     I,   2|       zacskót, de akkor hirtelen akkorát dobbant a szíve, hogy szinte
 8     I,   2|     bürgét viszek-e a nyakamban?~Akkorát nevetett a Hóbajárt basa,
 9     I,   2|         keze fejével a szemét, s akkorát ásított, hogy majd elnyelte
10     I,   2|      ütött az üllõre Ösze kovács akkorát, hogy csak úgy rezsgett
11     I,   2|         a kalapját, s mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt a
12     I,   2|     ajtóhoz, rántott a kilincsen akkorát, hogy a markába szakadt,
13     I,   2| Herepfedény! - csattant a hangom akkorát, hogy a professzor mathezeosz
14    II,   1|         rántottál az állat fején akkorát, hogy a farka amannak a
15    II,   2|     dûlõben még hordót se láttak akkorát.~Ez bizony már nyílt hadüzenet.
16    II,   3|        találtam a cserepek közt. Akkorát, mint egy kölesszem. De
17    II,   4| asszonyra. Az pedig lökött rajta akkorát, hogy leesett a kalapja,
18    II,   4|     tudta, hogy ez mit jelent, s akkorát húzott a megfordított ostornyéllel