Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       Attól fogva aztán rajtam veszett, énrajtam, ez a név, s megkeserítette
 2     I,   1|        aztán ez a név rajta is veszett.~Messzi keresztapámnak pedig
 3     I,   1|       mögé volt bedugva, onnan veszett el szõre-szálán. Hónapok
 4     I,   1|      tévedésre, akkorára nyoma veszett a sokadalomban. A szûcs
 5     I,   2|       lovát, s egyszerre porba veszett a kíséretével. (A por nem
 6     I,   2|   ebadta kutyahitûek! - kapott veszett dühvel a szakállába.~Erre
 7     I,   2|        Pedig annak akkor olyan veszett híre volt, hogy ha ökörbe
 8     I,   2|     Mariskának egyszerre nyoma veszett. Százan százegyfelé szaladtak
 9     I,   2| akkorra a nemzetes úrnak nyoma veszett. Meglépett, ahogy a legények
10     I,   2|     esett is.~Csata csata után veszett el, a tábornokokat ette
11     I,   2|     kezében is. Pedig az olyan veszett jószág volt, hogy úgy kellett
12     I,   2|   szégyellte is magát, mikor a veszett ember õrjöngõ ordítozását
13     I,   2|   elfutotta a vér az arcát, és veszett dühvel rázta meg a bilincseit.~-
14    II,   1|         aztán a lelke is rajta veszett. Elhajította a kardját,
15    II,   1|       zörgõs kolesszal, mint a veszett sárkány. Az emberek mindenütt
16    II,   4|     nekik az iskola. S hogy mi veszett el belõle, s mit tett hozzá
17    II,   4|   tehát az olyan, mintha el se veszett volna.)~Most már ha én irodalmat