Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|  csendesen morogtunk:~- Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon
 2     I,   1|  szánkóba ülni. Elõször Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdõig,
 3     I,   2| bizonyos, hogyha Szeged ide nem ül a nyakára, és el nem fogja
 4     I,   2| kijelentette, hogy annyiért nem ül le a kanapéra.~- Az ötitcést
 5     I,   2|      mosolyának mindig politika ül a sarkában - hát még a királynõkének!~~-
 6     I,   2|   Szombati uram még most is ott ül a söntésben, s még most
 7    II,   1|       még a szolidabb koldus se ül le egy kõpadkára a kikötõben.~
 8    II,   2|       kiteríti a térdére, ahogy ül a kõpadkán a fácskái közt,
 9    II,   2|         a saját tanyai vasútján ül. Akkor kötelessége visszaköszönni
10    II,   2|        hogy lesz?~- Hát a bérös ül be a gõzösbe a szekérrel,
11    II,   3|         akácfának vetett háttal ül a dûlõúton, és gledicsiatüsökkel
12    II,   4|        jutott volna, ha jemcsik ül a bakon. De ebben a tartományban
13    II,   4|       mezítlábas parasztasszony ül a küszöbön, meg egy nagy
14    II,   4|   csöndesen az országúton, vagy ül a pohár bora mellett a kocsmában,
15    II,   4|    olyan álma volt, hogy az ura ül a padkán, abban a katonaruhában,
16    II,   4|         az miféle koporsó, amin ül?~- Ez? Nem koporsó ez, kéröm.
17    II,   5|      õszinte híve mögött is ott ül a gond sötét lovagja amiatt,