Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| csizmadiainasnak adnánk?~Nem tudtam szólni. Csak a fejem ráztam. Mit
 2     I,   1|          õszülésem akkor kezdõdött. Szólni nem tudtam, csak intettem
 3     I,   1|            mímelik. Szeretnék rájuk szólni, hogy mozogjanak már egy
 4     I,   2|       gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt, csak körülhordozta
 5     I,   2|          asszonykirály, de hangosan szólni senki se mert. Legtöbbet
 6     I,   2|         apja.~- Hát ahhoz nem tudok szólni - ismeri be Mátyás -, csak
 7     I,   2|              S egy szót se lehetett szólni, mert írás volt a kezükben.~
 8     I,   2|           iskolaügyhöz hozzá merjen szólni, aki azt se tudja, mi az
 9    II,   1|             a tûzhely felé fordult. Szólni se tudott a meglepetéstõl,
10    II,   2|            énrám, tûnõdik, merjen-e szólni, ne-e, de mégiscsak megszólal:~-
11    II,   3|           nem elégíti ki a népeket. Szólni azért nem szólt senki, nem
12    II,   3|           mintha attól nem tudnának szólni. Kutyahitû Döncõ az akácfának
13    II,   3|           követ. Járt kézrõl kézre. Szólni nem szólt senki, csak nézett
14    II,   3|        kérdezte a gazda.~Nem tudott szólni, csak a fejit rázta. Szitálta
15    II,   3|        válláról, és egy szót se mer szólni, mikor az úriember lefeszegeti
16    II,   4|          magát a világi életben. De szólni nem szóltam semmit, csak
17    II,   4|       mutatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott a sírástól.~