Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         addig nem láttam sírni. Minálunk meg különösen nem. A mi
 2     I,   1|         ha a gyerek meghalt is, minálunk nem lett oda a komaság.
 3     I,   1|     nevét, követ akart az lenni minálunk...~Nem mondta tovább, elment
 4     I,   1|       folyt az emberszelídítés, minálunk olyan csönd volt, amilyen
 5     I,   2|        hogy ilyen becsülete van minálunk az ilyen békasónak.~Hanem
 6     I,   2|        megmutatni, hogy van itt minálunk regénytéma, csak ember kell
 7     I,   2| furkósbotokat, mint amilyeneket minálunk látni.~Délre már megint
 8     I,   2|    beszélnek mindig úgy, mintha minálunk mindenkit meg lehetne vásárolni.
 9     I,   2|         korrupcióról ki hallott minálunk a régi jó idõkben!~Egészen
10     I,   2|      lehet még olyan copf-divat minálunk is.~De nemcsak édesanyámnak
11    II,   2|        írja mög a Zitának, hogy minálunk lönne legjobb helye annak
12    II,   2|     ropogós, pettyes szivarral, minálunk mostanában ilyent látni
13    II,   3|       alkalmasak adóalapnak még minálunk se. Részben négyezer éves
14    II,   4|      csikorgott az öreg hang -, minálunk szerb mind tudja magyarul,
15    II,   4|       az, hogy akkor mért nincs minálunk örök tavasz? Hiszen ami
16    II,   4|   tovább nem rúgja onnan, addig minálunk nem esik se esõ, se hó.
17    II,   4|        a mûvelt Nyugaton, mikor minálunk a kutyafejû tatárok élték