Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    dülleszkedett rám a hangjával.~- Menjen föl, édes fiam, a katedrára.~
 2     I,   1|            fogtam a szót.~- Mondom, menjen föl a katedrára. Egy-kettõ!~
 3     I,   1|             meg szelet játszottunk. Menjen a helyére.~Aztán én is a
 4     I,   1|       voltam neki azt mondani, hogy menjen csak vissza érni, és elõ
 5     I,   2|          lehúzom a csizmáját, aztán menjen kend is az áristomba, mindjárt
 6     I,   2|       kovácsot, rendes lakatost, ne menjen ezekhez a kontárokhoz, inkább
 7     I,   2|        megmondta, hogy a szobába ne menjen be, mert ott nem asszonynak
 8     I,   2|             az öklöm, hogy most már menjen az úr, míg szépen van, mert
 9     I,   2|     természetesen azt felelte, hogy menjen Bécsbe a hólyagos himlõ,
10    II,   1| ijesztgették is, hogy tovább már ne menjen, mert ide már egészen közel
11    II,   1|          csak azt üzente neki, hogy menjen dolgára, és ne ártsa magát
12    II,   2|   tekintetbe venni, mert aki úr, az menjen az urak kocsmájába, a tükörablakos
13    II,   2|       tartja az uraság, hogy oda ne menjen! - vörösödött az indulat
14    II,   3|         érzi magát, hogy éppen most menjen be a színbe a köszörûkövet
15    II,   4|        írást adott az asszonynak.~- Menjen be vele a városba, ott majd
16    II,   4|          aki maga is gazda, az csak menjen a maga földjére. Ez az uraság
17    II,   4|             a két hold föld? No hát menjen kend dolgára, és ne vegye