Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|            való ismereteimet, Körtés Máté Antalnak hívják. Ez az Antal
 2     I,   2|        kérdezte a király.~- Találdki Máté.~- Találgassa a macska,
 3     I,   2|             abban a percben megtette Máté vitézt kapitánynak a feketeseregben...~-
 4     I,   2|           hallom - kacsintott Körtés Máté Antal az ásónyél végérõl -,
 5     I,   2|              hányhatnám a rézgarast!~Máté gazdának hívták a magyar
 6     I,   2|           faluval az ilyen mulatság.~Máté molnár is a nyakába vette
 7     I,   2|                Megõrzõm én a pénzed, Máté gazda, úgy sincs egyéb dolgom -
 8     I,   2| Magyarországon.~De alig búcsúzott el Máté gazda az öreg fától, mindjárt
 9     I,   2|               Piros tavaszi hajnalon Máté gazda is elõkerült. Ment
10     I,   2|        szinte megtántorodott bele.~- Máté, Máté, aki ide tette a pénzt,
11     I,   2|         megtántorodott bele.~- Máté, Máté, aki ide tette a pénzt,
12     I,   2|            övét!~Megszégyellte magát Máté gazda nagyon, s visszacsúsztatta
13     I,   2|        molnár? - mordult rá mérgesen Máté gazda.~Kucsuk molnár sietett
14     I,   2|           Meg ám, te lisztes zacskó!~Máté meg, ahogy meglátta, mit
15     I,   2|            Hát a tied volt az egyik, Máté gazda?~- Hát ilyen emberséges
16     I,   2|           való. Erre kellett Laucsik Máté, székesfehérvári ügyvéd,
17     I,   2|         vallat kegyetlen, és Laucsik Máté tagad rendületlen.~A bíró