Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| emlékeztek vissza a városházán a kiskun urak, amikor az apám másnap
 2     I,   1|       Amiben ugyan lehetett némi kiskun praktika is, hogy hátha
 3     I,   1|        dínom-dánom mindenfelé. A kiskun szûcsök azonban keserves
 4     I,   1|   foltozószûcs a ponyvára került kiskun antikvitások közt, mintha
 5     I,   2|     híribõl ismertem a nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza
 6     I,   2|     fogta körül a lekonyult orrú kiskun legényeket, s hajtotta õket,
 7     I,   2|           gyerekek! - ordított a kiskun legényekre.~A gyerekek követték
 8     I,   2|      korában. A legkáromkodósabb kiskun volt, akit ismertem - pedig
 9     I,   2|      Viszont alighanem az utolsó kiskun volt, aki kenyéren, vízen
10    II,   3|    kutyahitû Döncõ”. Csúnya mord kiskun, kötözködõ, aggatódzó, mindent
11    II,   3|         vasfegyelem nehezedett a kiskun nemzetre. Este bekísértek
12    II,   3|         le az autóról, letévén a kiskun nemzet asztalára, mármint
13    II,   3|        nap hallom, hogy az egyik kiskun, akinek meleg ételt hozott
14    II,   3|     könnyen eltakarhassák õket a kiskun talpak. Mert János pszichológus,
15    II,   3|      sikerül elfogni. A pietista kiskun erre feladja a régi öregektõl
16    II,   3|       hegyibe hullottunk volna a kiskun Thonuzobának, akinek kihallatszott
17    II,   3|      csak rá!~A kiválasztott két kiskun tehetett együtt vagy másfél