Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| eleganciáját elvesztette. Kár, hogy kiment a divatból. Filharmonikusok
 2     I,   1|             s könnybelábadt szemmel kiment az iskolából.~Tanító urunk
 3     I,   1|       Elõhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint:
 4     I,   1|            is bízta a boltot. Õ meg kiment varjút lõni a szérûskertbe,
 5     I,   2|      törvénytevõ napot tartok máma.~Kiment a nemzetes asszony az ötitcéssel -
 6     I,   2|          csak annyi, ameddig a bíró kiment föltekinteni a napot. A
 7     I,   2|           kegyes oskola igazgatója, kiment egy kicsit szellõzködni
 8     I,   2|      vargastaféta.~Persze egyszerre kiment az álom mindenkinek a szemébõl.~-
 9     I,   2|        zárra.~A két úrnak egyszerre kiment a szemébõl az álom. Nekielevenedett
10     I,   2|              azt is mögkapod tûlem.~Kiment összenyalábolni a hajítófákat,
11     I,   2|              Sándor, tessék!~Sándor kiment a nyomtatott papírral az
12     I,   2|            kék bársony kalapját, és kiment, de még akkor is rázta a
13     I,   2|            bajodról mindjárt.~Azzal kiment a szérûskertbe, fölszedett
14    II,   1|        rongyos ember arca. Most már kiment az álom a szemébõl. Ülve
15    II,   3|          kár, hogy ez a szép szokás kiment a divatból. Milyen jó lenne,
16    II,   4|           meztelen járnék?~A kalauz kiment, mivel így csúffá tette
17    II,   4|             a gyerekre az ajtót, és kiment lelket látni a templomhegyre.