Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          urunk? Quo usque tandem, kegyelmes urunk?~No, gondolom magamban,
 2     I,   2|           hanem ezt valódilagosan kegyelmes úrnak kell szólítani, érti-e
 3     I,   2|      világi életben. Szoktam én a kegyelmes istenit is emlegetni.~Hát
 4     I,   2|      köszöntötte fel:~- Tés úr, a kegyelmes istenit neki, álmosítani
 5     I,   2| benneteket a látogatásával. Saját kegyelmes szemével akarja látni, milyen
 6     I,   2|      helyibe vinnénk a vacsorát a kegyelmes úrnak? Attul félök, lemarad
 7     I,   2|        termött, kögyelmes basa!~A kegyelmes basa pedig kapta magát,
 8     I,   2|           s úgy vágta azt a saját kegyelmes kezével a tápéi csõsz ábrázatához,
 9     I,   2|          leborult a basa elõtt:~- Kegyelmes basa, inkább az öreg legényemet
10     I,   2|           bál?~- Semmit se szólt, kegyelmes basa.~- Száz arany, ha szépen
11     I,   2|         Elküldöm a kis inasunkat, kegyelmes basa. Lágy a keze, mint
12     I,   2|          a vádló?~- Én vagyok az, kegyelmes basa - hajlongott keresztbetett
13     I,   2|           az egy helyet.~- Látod, kegyelmes basa - mondta szép csöndesen -,
14    II,   3|          lenne, ha most a Wekerle kegyelmes úrral a végrehajtókat is
15    II,   3|         nem ismerik név szerint a kegyelmes urakat. Én se mondom, csak
16    II,   3|         se császár, se király, se kegyelmes, se méltóságos, csak egy
17    II,   4|  valamikor Kállay Albert, az öreg kegyelmes pihente ki a fõispáni gondokat.