Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     kiáltottak oda az embernek.~- Hej, deák úrfi, ilyen kakastejes
 2     I,   1|         is könnybelábadt mellé:~- Hej, istenkém, ha te el nem
 3     I,   1|           szántásokat felmérni.~- Hej, te cudar! - rugaszkodott
 4     I,   1| elragadtatva borult a nyakamba:~- Hej, csak ti tudtok szépen írni
 5     I,   2|      nevette el magát a király.~- Hej, dehogynem, vitéz uram,
 6     I,   2|        szegény házigazdával is:~- Hej, te kutyaházi magyar ember,
 7     I,   2|     öcskös, ebben az esztendõben!~Hej, ette is emiatt a kis inas
 8     I,   2|    meglátta, elfutotta a méreg:~- Hej, de szebb volna a világ
 9     I,   2|           a szavát meghallotta:~- Hej, ha ez a papucsos molnár
10     I,   2|        könnye, mint a záporesõ.~- Hej, hegedû, hegedû, akit én
11     I,   2|      kocsikázott a kevély Kereki.~Hej, sietett is ám mindenki
12     I,   2|     cikázott egyet a tekintete.~- Hej, tekintetös úr, ha engöm
13     I,   2|         möghiggye, löhetett vóna. Hej, de másképp lött vóna itt
14     I,   2|     eljáratják a kutyakopogóst.~- Hej, csak nagy úr a fõbíró! -
15    II,   2|           kizsírozott réztepsi:~- Hej, szentatyám!~Az öreg pap
16    II,   3|          el ne vigyön az ördög!~- Hej, kutya gyerök a Döncõ! -
17    II,   4|            Nem tette hozzá, hogy „hej, ha nekem ilyen volna!”.