| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] éktelen 3 éktelenkedett 1 éktelenkedjek 1 el 695 él 15 él-e 2 el-elakadva 1 | Frequency [« »] 742 olyan 737 mikor 710 volna 695 el 638 most 633 aki 633 nagy | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances el |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| Lacika gombja miatt fogta el a jó Isten a kenyerünk mellõl 2 I, 1| negyvennyolc! - rikkantottam el magam, mire Lacika elégedetten 3 I, 1| másik karajt - vörösödtem el. (Azóta se esett hazugság 4 I, 1| hallottam az apám szavát. - Én el vagyok kenyér nélkül is, 5 I, 1| nagyapák dallal altatják el unokáikat. Hát megpróbáltam 6 I, 1| életben. Az apám ezt is el akarta tõlem venni azzal 7 I, 1| méltányolta, akit elõször bûvöltem el zenemûvészetemmel.~Megálltam 8 I, 1| szegénysoron ugyanis másképp látják el az embert keresztanyákkal, 9 I, 1| azoknak, akik unják a nótámat. El lehet engem hallgattatni, 10 I, 1| szelelõlyukakon.~Egyszer el is határoztam, hogy elbújok 11 I, 1| tud az útjába tenni, hogy el ne libbenjen, abban megbotlik, 12 I, 1| szöggel is nagyon szépen el lehet játszani, hát még 13 I, 1| ajtókilinccsel csak úgy el tudtam beszélgetni, mint 14 I, 1| püspökkorodban se felejted el!~- No azt megnézzük - nevette 15 I, 1| azt megnézzük - nevette el magát édesapám. Én magam 16 I, 1| elsõ sorát még akkor is el tudom mondani, ha majd odafönt 17 I, 1| szónok mindig akkor éri el a legnagyobb hatást, ha 18 I, 1| Attól félek - mosolyodott el, mikor meglátott -, hogy 19 I, 1| az iskolaszolga ott ment el mellettünk, sietett a templomba, 20 I, 1| zsúfolt templomot se felejtem el soha, ahová alig tudtunk 21 I, 1| órákban, és tudom, hogy el se veszi onnan a halálos 22 I, 1| elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam magamat, 23 I, 1| sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig 24 I, 1| lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se lába, mint nekünk.~ 25 I, 1| kutyánk is azzal ugatta el kapuhasadékról a cigánygyerekeket:~- 26 I, 1| harmadik palatáblát törtem el, de még mindig nem találtam 27 I, 1| ellopta valaki az éjszaka!~- El azt - bólintott rá édesapám. - 28 I, 1| gondolod azt? Ezt én viszem el adóba.~- Adóba?~- Hát, ha 29 I, 1| Marci kisasszony - vihogta el magát egy nagy, vállas, 30 I, 1| nem merem elõadni - törtem el megint a mécsest. S elsírtam-ríttam 31 I, 1| belejajdultam. Ez döntötte el a sorsomat. Gergulics úr 32 I, 1| a kályhához, mert akkor el találok aludni, s ha elalszom, 33 I, 1| ennyiben, kisfiam. Gyerünk csak el Bajáki tanító úrékhoz, mindig 34 I, 1| bálvány, és asszonyt, gyereket el nem engedett maga mellett, 35 I, 1| pengõt havonta.~Sose felejtem el azt a délutánt, ami erre 36 I, 1| terített asztaltól tiltották el, nem a könyvektõl - azt 37 I, 1| kerítésen. Négykézláb csúsztam el az igazgatói szoba elõtt, 38 I, 1| szöges drótkerítéssel zártak el engem, szegény, kis kócos 39 I, 1| Hej, istenkém, ha te el nem vetted volna, az én 40 I, 1| az öreg Torongyost, hogy el nem felejtené holta napjáig.~ 41 I, 1| deáknak való! - takarta el Cintula markával a tojást. - 42 I, 1| városunkban még ma se felejtették el a kutyák, hogy milyen jó 43 I, 1| volt bedugva, onnan veszett el szõre-szálán. Hónapok múlva 44 I, 1| édesapám. - Ezt mitõlünk hoztad el, ugye?~- Onnan én, koma - 45 I, 1| utoljára nem a ház lopódott el, hanem édesapámnak a cinezett 46 I, 1| amelyik még egyszer se tört el.~Ez a pipa-ügy úgy kivette 47 I, 1| megszabadultunk tõle! Nem is vesz el a háztól azóta semmi. Ebbõl 48 I, 1| keresztapámé volt, amelyik elõl el nem bújhatott a szerencse, 49 I, 1| tarisznyába, nekem mondta el az indokolást:~- Tanuld 50 I, 1| megtalálta valaki, s úgy cserélte el, hogy nem hagyott helyette 51 I, 1| udvarra, térden állva mondd el mind a hármat. Mire készen 52 I, 1| foltozószûcs fütyörészve haladt el az öreg templom mellett, 53 I, 1| mellett, sõt akkor se hagyta el a fütyülést, mikor tasla 54 I, 1| hogy több helyet vett volna el az utcából, mint amennyi 55 I, 1| selyemkendõmet.~- Jó - fordította el a szûcs a fejét -, akkor 56 I, 1| ruhákat meg a gombokat adta el, hanem talált gazdát még 57 I, 1| Kossuth-szakállt eresztek. Szárítsa el az isten a kezem, ha én 58 I, 1| kukucska-piacnak. Ha egy-két krajcárt el bírt lopni magától, azt 59 I, 1| nem érünk rá, engedjetek el minket - ragyogott a kérés 60 I, 1| A vasáros elõtt így is el kellett neki menni. Az még 61 I, 1| Nézd, Fercsikém - halkult el a szûcs hangja -, azt gondoltam... 62 I, 1| ezzel a vallomással. Tedd el, s majd mikor olyan öreg 63 I, 1| szoktattak, hogy a köszönést el kell fogadni. Maga odaköpött 64 I, 1| Az ám, Sándor - toltam el magamtól. - Hát mitõl sáros 65 I, 1| koromban keresek, de azért el lehetett költeni ezt is. 66 I, 1| minden rosszat azok követtek el. Egyszóval egészen rendén 67 I, 1| fülemülét lehet erre felelni. El voltam rá készülve, hogy 68 I, 1| vizsgabiztosom - higgye el, a tálentom teszi az egészet.~ 69 I, 1| legfõbb oszlopát vesztette el bennem.~Ezt a diplomát ma 70 I, 1| apámat, hogy inkább nem menne el a föltámadásra, mint hogy 71 I, 1| hármunk közt a legöregebb.~El is készült a fejfa idejére. 72 I, 1| egy vörös gyûrû választott el az apám sírjától. Aztán 73 I, 1| Szép munka - ismertem el, mikor elõször simogattam 74 I, 1| ér, azért nem fogadhatok el pénzt senkitõl.~- Én pedig 75 I, 1| pedig ingyen nem viszem el.~- Én pedig pénzért nem 76 I, 1| fizetsz érte, de árán alul el nem vesztegetem.~Így került 77 I, 1| hólyagos himlõnek - ajánlottam el magam. S a Tömörkény István 78 I, 1| Mi van itt? - fogtam el a háborgó tenger szélén 79 I, 1| nem égethessük, határozzuk el javaslatilag, hogy leginkább 80 I, 1| bizonyosan megvan, hát hozzuk el azt tûzijátéknak. Addig 81 I, 1| kár esett a közvagyonban. El tehet képzelni, hogy vasvillázott 82 I, 1| országból soha semmi. Higgyétek el, hogy a Rákóczi harca is 83 I, 1| harca is ezen bukhatott el.~ 84 I, 1| magyar szövegben mondtuk el, hogy ez a kép a koponya 85 I, 1| ajánlja, hogy távolítsam el onnan azt az istentelen 86 I, 1| csontfeje.~- Tudod, hol hibáztad el, testvér? Nem azt kellett 87 I, 1| koponyája, azt még csak el lehetne nézni, még meg is 88 I, 1| képet azonnal távolítsam el. Az mégse járja, hogy mikor 89 I, 1| disputálnotok, direktor úr, el van már intézve a kérdés.~- 90 I, 1| falra. Csak a rajzot lopta el elvi alapon.~Az embereim 91 I, 1| szolgáltál volna Boszniában, és el lehetne olvasni az írásodat.~ 92 I, 1| maradt színészek javára el lehetne-e játszani a Csõszfogadást?~- 93 I, 1| kéziratát csak nem rakom el. Még fiatalabb voltam, és 94 I, 1| mûvészeket pártolja, akkor küldje el a kéziratot, de ha engem 95 I, 1| vagy a kézirat vesszen el.~Meg kellett érnem, hogy 96 I, 1| leszek szíves - nevettem el magam a mûvészektõl. - Így 97 I, 1| anyukáddal, legalább egyszer el fogjátok ismerni rólam, 98 I, 2| amit süt-fõz, mind maga éli el.~- Nem baj az - nevetett 99 I, 2| a magyar király udvara.~El is bírt, hiszen három tenger 100 I, 2| elüljáró pósz-pász majd el találja venni az étvágyamat!~ 101 I, 2| lator?~- Én? - vörösödött el a legény. - Nem jártam én 102 I, 2| A papucsot - mosolyodott el a király, akirõl föl van 103 I, 2| fejét -, ha így eresztöd el a vendégöt.~- Nem, ugye? - 104 I, 2| megmondod - mosolyodott el a király a furcsa néven, 105 I, 2| megmarad, míg ezt az egy ügyet el nem intézi.~ 106 I, 2| bojtárlegényt, aki nem szaladt el a süveg elõl. Hasmánt hevert 107 I, 2| teremtett volna? - tátotta el a száját a legényke.~- Azért, 108 I, 2| kelmed az? - mosolyodott el barátságosan a bojtár. - 109 I, 2| az a híres? - rebbentette el magától Mátyás haragosan 110 I, 2| csiribiri ember! - vörösödött el mérgében a király, s kihessegette 111 I, 2| térdre a bojtár -, másképp el nem hiszik nekem otthon, 112 I, 2| hogy Algyõ Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, hogy így 113 I, 2| esztendõ választana már el bennünket. Különben vagyunk 114 I, 2| bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?~- 115 I, 2| gyevi bírót se - nevette el magát a király.~- Hej, dehogynem, 116 I, 2| fura falu ez a Gyevi, vigye el a markoláb!~- Kivéve a gyevi 117 I, 2| szája.~- De bizony azt vigye el legelõbb!~- Márpedig azt 118 I, 2| meg a mája! - csodálkozott el a király.~- Hát aztán ki 119 I, 2| Hát akkor kendet vigye el a markoláb - mutatott rá 120 I, 2| is tilalom alá nem veti. El is osztogattam már útközben, 121 I, 2| kinyiladozna a szemünk. El is határoztam, hogy a kilenc 122 I, 2| béle tegnapelõtt fogyott el vacsorára.~No, Mátyás, te 123 I, 2| volt. De hát csak azért el kell hinni a dolgot, mert 124 I, 2| Nono, urak - nevette el magát a fejedelem -, nem 125 I, 2| Csak Parázsó kukkantotta el magát, az csak annyit mondott:~- 126 I, 2| polont szél fúj!~- No, csak el ne fújjon, kedves komám - 127 I, 2| ezt mindjárt fölírom, hogy el ne felejtsem.~Akkorára odaért 128 I, 2| is szívta - vigyorodott el Parázsó.~- Hogyhogy? Már 129 I, 2| valami regényíró mondja el. Én csak azt akartam megmutatni, 130 I, 2| ilyenkor magukat. Pedig el lehet képzelni, hogy azok 131 I, 2| ide nem ül a nyakára, és el nem fogja elõle a napot, 132 I, 2| Feneketlen sárban? - csodálkozott el a kengyelfutó. - Színét 133 I, 2| elõkelõ helyet foglalnak el a diplomácia törzsfáján.)~ 134 I, 2| termésnek!~Alig porzott el a kengyelfutó Szeged felé, 135 I, 2| palánkon, akkor mordult el az öregbíró, kapargatva 136 I, 2| foglaltattak, a macska hordja el kendnek a nagy eszit - fordult 137 I, 2| kiválóbb embernek ismeri el az ember a barátját, annál 138 I, 2| karlócai mellett döntik el, sárkánykígyóból lett-e 139 I, 2| Héj, a sejtán hordjon el benneteket! - ordította 140 I, 2| benneteket! - ordította el magát a török, és esze nála 141 I, 2| Ne te ne! - kurjantotta el magát az asszony is, s erre 142 I, 2| az öreg legényemet küldöm el magam helyett. Könnyebb 143 I, 2| az ágy alól, míg a török el nem porzott. De hiszen bújhattak 144 I, 2| fütyült, csak akkor keseredett el, mikor a Kucsuk bég malmának 145 I, 2| Magyarországon.~De alig búcsúzott el Máté gazda az öreg fától, 146 I, 2| aki ide tette a pénzt, el is jön érte. Õ se bántotta 147 I, 2| veled együtt! - fohászkodta el magát Móra Balázs, és lekapván 148 I, 2| Most már aztán mondd el, fiam, hogy hogy történt 149 I, 2| az õ prófétája! - mondta el Balázs harmadszor is a török 150 I, 2| inkább regényben mondom el, majd ha jobban ráérek.~ 151 I, 2| vasas-német gyanánt könyveltetett el, akit kár volt az Istennek 152 I, 2| templom portikusában, ott mén el mellettünk a Bukosza dudás, 153 I, 2| Cicke kutya történetét - de el lehet olvasni Magyarországon 154 I, 2| tehetek a bajodról - intette el maga elõl a fejedelem.~Az 155 I, 2| megugatni - mosolyodott el egyszer a huncut szemû Berzenczey-fiú, 156 I, 2| ugrált, s nem is csöndesedett el addig, míg le nem kapott 157 I, 2| vele tovább - mosolyodott el Apaffy. - Adok én neked 158 I, 2| kiértek az útra, ott már el lehetett búcsúzni az útmutatótól.~- 159 I, 2| szerzet már megint? - nevette el a haragját a nagyasszony.~- 160 I, 2| sátorponyvától se búcsúzott el.~Hetekig-havakig bolygott 161 I, 2| jársz itt? - mosolyodott el Thököly.~- Be akarok állni 162 I, 2| hegedûsöm - mondta neki -, el nem hagylak halálos holtomig.~ 163 I, 2| holtomig.~Nem is hagyta el. Az írás följegyezte, hogy 164 I, 2| ölelgették a generálisok.~- De el sem megyek ingyen - nevetett 165 I, 2| Heiszter nekilelkesedve, s el nem eresztette addig a labancot, 166 I, 2| istállómba.~A lovat még el sem vezették, mikor már 167 I, 2| nem adom neked - nevette el magát bosszúsan Dória.~Ahogy 168 I, 2| Megmondta a kópé, hogy ingyen el nem mén innen!~ 169 I, 2| füsttel.~- Hopp! - mosolyogta el magát a deák, s nemcsak 170 I, 2| kádjáról dézmál - fintorodott el a képe a nyalka Pápainak, 171 I, 2| eddig hallgatagon merengett el az egymás után kigyulladó 172 I, 2| Hiába no - mosolyodott el fanyarul Csáky -, én itt 173 I, 2| A deák, ahogy odalépett, el is mosolyodott a nagy tüzességen.~- 174 I, 2| kakukk éppen ott hallgatott el, ahol a fejedelem megállt 175 I, 2| huszonöt aranyból nem vett el, csak húszat, a többit becsületesen 176 I, 2| megérkezik réznek - nyargalt el nevetve a becsületes futár.~ 177 I, 2| Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott követnek 178 I, 2| kicsit aggóskodva eresztette el a követet a ludacskával, 179 I, 2| lúd! Úgy nézöm, sose érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt. 180 I, 2| belenyugodott, csak estefelé gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás 181 I, 2| egyet Mátyás -, mert ha el nem hallgatsz, isten uccse 182 I, 2| az egycombú lúd - búsulta el magát, s lekanyarította 183 I, 2| csontja.~- Lúdnak indult az el Szögedébül, ha csontnak 184 I, 2| szegedi lúdnak - mosolyodott el a koronás szép asszony.~- 185 I, 2| Az is aranynak indult el Bécsbül, réznek érközött 186 I, 2| Nini, Gyurka! - rikkantotta el magát az öreg - Ugye, te 187 I, 2| Látni látok - mordult el Buzogány -, de mi az istennyilát 188 I, 2| halljak róluk.~Úgy mondom el a mesét, ahogy deákkoromban 189 I, 2| Szilveszternek.~- Nesze, fiam, tedd el, majd hasznát veszed, ha 190 I, 2| tizenketted-prófétának nem hiszem el a tudomány népmentõ erejét. 191 I, 2| spektábilisznek, hogy hurcolkodjon el Bécsbõl, még szépen van.~ 192 I, 2| ókút volt az - mosolyodott el Tóth János. - Nem talál 193 I, 2| Az az erdõkerülõ vitte el õket, akitõl a mézet szokta 194 I, 2| felelte a gazda.~Így bukott el Napóleon forradalma a Dunántúl, 195 I, 2| aki hason fekve nyúlt el a fûben, a hátán Hermina 196 I, 2| belespricceli az orrába, és el van látva egész napra. Angol 197 I, 2| a borbélygyereket.~Anton el akart illanni, de a lovagias 198 I, 2| Habet rectum - mosolyodott el a palatinus, és kivett az 199 I, 2| Akkor azt sem hiszem el, hogy érem.~A két úr eldisputált 200 I, 2| sose érje - mosolyodott el a grófné, s ami ezüst húszast 201 I, 2| odaállt a lovak elé, és el nem akart mozdulni addig, 202 I, 2| városi hajdúkkal hegedültesse el a gróf, hanem katonákkal, 203 I, 2| mintha a hajdú bácsik húzzák el rajta a frisset. Legalább 204 I, 2| terheltessék.~A zöldcsütörtök dele el is érkezett, a dezentor 205 I, 2| közöd. Hanem azt ne felejtsd el, hogy mától fogva adósom 206 I, 2| akkor se felejthette volna el, ha akarta volna, mert minden 207 I, 2| helyszíni szemlét rendeltek el, ködszakértõket küldtek 208 I, 2| becsületes ember vagy, nem viszed el az adósságod a másvilágra.~ 209 I, 2| aztán kinek számolok én el akkor, ha, teszem azt, a 210 I, 2| a méltóságos gróf úr... el találna múlni.~Már akkor 211 I, 2| a zsidó utcába - nevette el magát a fõbíró, Miller Sebestyén -, 212 I, 2| Akkor aztán azt gondolta el a bolond Csirigán, hogy 213 I, 2| azóta nemcsak azt végezte el, hanem a tanítóságot is 214 I, 2| Hát aztán mért kobozták el? - füttyentette el magát 215 I, 2| kobozták el? - füttyentette el magát a városbíró.~- Azt 216 I, 2| is veszedelmes.~- Mondja el kend röviden, mit akar.~- 217 I, 2| nyolcezer váltóforint. De hát el lehet ennyi rettenetes pénzt 218 I, 2| Nincs? - mosolyodott el az öreg deák. Azon mosolygott, 219 I, 2| az Isten tüze pusztítsa el azt is, aki a német szót 220 I, 2| kell az úrnak? - képedt el a népíró.~- Dehogynem! Olyan 221 I, 2| tudta, mirõl van szó, s el is magyarázta a népeknek, 222 I, 2| üdvlövéssel köszöntötte a várost. El lehet képzelni, mekkora 223 I, 2| egyéni vélemény hangzott el. Egy palánki magyar azt 224 I, 2| mentén csak akkor hitték el neki, hogy mégis magyar 225 I, 2| Aztán a gróf kezdett el anekdotázni, csakhogy oly 226 I, 2| én semmit - mosolyodott el a gróf -, csak úgy vagyok, 227 I, 2| csak ajándékért fogadják el az ajándékot. Mi is kelet 228 I, 2| piszkos piactér keserítette el, amivel Miskoltzy spektábilisz 229 I, 2| spektábilisz sohase dicsekedett el a pesti lapokban.~- Látja, 230 I, 2| szeptember 5-én hagyta el Szegedet. A kerékház fedelén 231 I, 2| szája sarka. Ezt a csúfságot el kell kerülni mindenáron.~ 232 I, 2| kérlelte szépen -, fogadja el tõlem még ezt az ötven aranyat, 233 I, 2| fordított nekik, és igyekezett el a hálálkodások elõl.~- Jaj, 234 I, 2| lehetett, míg újabb zord idõk el nem temették a negyvennyolcat 235 I, 2| Hát a kis bice-bócától el se búcsúzik kelméd? - törülgette 236 I, 2| csókai magyarok csalták el, forduljon el tõlük a csillagos 237 I, 2| magyarok csalták el, forduljon el tõlük a csillagos ég! - 238 I, 2| Ahol az este rájuk borult, el is aludtak, egymásra borulva, 239 I, 2| Szent Krispinig se jutott el - aki azért lett a csizmadiák 240 I, 2| volna kend, hogy nem mén el kend addig, míg engem ki 241 I, 2| Hát kend még most se ment el? - förmedtek rája hazafias 242 I, 2| Uccu, mákos! - rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen ezek 243 I, 2| valami emléket adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj 244 I, 2| legalább a botomat fogadja el. Nagyon szép bot. Farkasfej 245 I, 2| Damjanich szelíden hárított el magától.~- Nem fogadhatom 246 I, 2| magától.~- Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék 247 I, 2| legalább a furulyámat fogadja el. Valódi kõrisfa. Csontnyaka 248 I, 2| a történetet, amit most el akarok beszélni. Aratás 249 I, 2| Se hozzá nem teszek, se el nem veszek belõle.~~Bizony 250 I, 2| gyerekek. Minket nem vittek el, akárhogy rimánkodtunk. 251 I, 2| kuckóban, legalább nem csúfítod el a seregemet.~Világéletében 252 I, 2| német, amelyik olyan sebesen el tudná hordani az irháját.~ 253 I, 2| loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta magát. A három 254 I, 2| lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek az ifjú insurgensek 255 I, 2| Ejnye, ejnye? - tûnõdött el apó. - Hát aztán mit tegyünk 256 I, 2| mind a hatot, s mindjárt el is kaparták õket a buckák 257 I, 2| s csak akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a 258 I, 2| Csata csata után veszett el, a tábornokokat ette a szégyen, 259 I, 2| Hohó, talján - kiáltotta el magát -, már csak a csákómat 260 I, 2| a nyelvem haraptam volna el, mint hogy valami csúfolódó 261 I, 2| mind közöttünk osztogatta el, akármennyit haszontalankodtunk 262 I, 2| furulya se. Az elõbb vitte el a Kesik Jani, egyebet már 263 I, 2| orra vére folyik, s még tán el is pityeredtem, amiért így 264 I, 2| bankót az udvaron:~- Vidd el, szél, vidd el ezt a nagy 265 I, 2| udvaron:~- Vidd el, szél, vidd el ezt a nagy kincset, amin 266 I, 2| Milord és Komisz vitték el a gyõzelem pálmáját, mindig 267 I, 2| hogy õt 1850-ben temetik el. Fiatal korában kétszer 268 I, 2| akkor oly szépen mondta el, hogy Bem ezt válaszolta 269 I, 2| is kalendáriumot neveznek el a nemzet nagyobb épülésére. 270 I, 2| akkorra kinek a szél kapta el a tüzes fejét, kiét a havas 271 I, 2| bizonyosan újbor-kóstoláson akadt el valamelyik tanyán. Gyalogszerrel 272 I, 2| Hiszen ha a töltésünk el nem fogyott volna!~- No? 273 I, 2| ténsasszony - nyitotta ki az el nem foglalt szoba ajtaját 274 I, 2| már a népballada mondja el:~Zavaros a Tisza,~Nem akar 275 I, 2| nevezetes intézmény ne múljon el nyom nélkül. Így legalább 276 I, 2| kezébe csak most jutott el a régi tárca, szemrehányást 277 I, 2| látszott, reggelig se áll el a rengés, csattogás meg 278 I, 2| hotelier.~- Tessék? - tátotta el a száját az inspektor.~- 279 I, 2| Húsz forintért bizony õ el nem földelteti magát ezzel 280 I, 2| mostani vacsorát mög fogadja el a tekintetös úr kamatba.~ 281 I, 2| annak is megfeleltem volna.~El lehet gondolni, mit produkált 282 I, 2| mögérdemlöd mindjárt. Azt mondod el érte neköm, hogy hogyan 283 I, 2| magát?~- Szamár! - nevette el magát a biztos. - Hát már 284 I, 2| mögkerestem ötven pöngõt. El is danoltam még azon az 285 I, 2| Jóska, hogy úgy veszejtelek el, mint ördög a feleségét.~ 286 I, 2| lelköm-gyerököm. Azt mondd el, hogy mi volt az a legutóbbi 287 I, 2| Brekeke.~- Tessék? - sápadt el a betyár, és a gyomrához 288 I, 2| perzekútor pedig boldogan tette el magát másnapra. Félóra múlva 289 I, 2| mi Sándorunk nem tiedelt el annyit a világból, mint 290 I, 2| A nevét azért nem árulom el a környéknek, hogy a többi 291 I, 2| édesanyám nem eresztett el a szívérõl.~Hát ez az Urbán 292 I, 2| az rossz hely - merengett el néha a daliás idõkön -, 293 I, 2| értem közbe, mert én soha el nem mentem lopni anélkül, 294 I, 2| Csak nem felejtötte tán el maga se Kossuth Lajost? 295 I, 2| Dunántúl rémtetteket követett el - itt Szegeden pszichológiával 296 I, 2| fogolymadárét - nevette el magát a fogdmeg. - Ölég 297 I, 2| hogy azt õtõle nemcsak hogy el ne vegyék, hanem még biztassák 298 I, 2| betyár sohase felejtette el, mit tett érte az asszony; 299 I, 2| nézése elõl vonítva szaladt el a legveszettebb kuvasz is -, 300 I, 2| minõsíteni, akit bátran el lehet ereszteni a bálba, 301 I, 2| most is féltöd? Te! - lökte el Sándor az asszonyt. De az 302 I, 2| a kezedbe, száradt volna el, mikor a bába fölfürösztött! 303 I, 2| ággyal, asztallal, sifonérral el volt torlaszolva az ajtó. 304 I, 2| fésülködõ városi urak nagyon el szokták szuszogni az idõt.~ 305 I, 2| hogy õ felét se végezte el annak, amiért küldték. Sokan 306 I, 2| szegedi Bastille jobban el volt szigetelve a szabad 307 I, 2| mert Sándorunk viselte. El is hiszem, hogy a nemzetes 308 I, 2| az elsõ pöffentés, hogy el is felejtette, hol van. 309 I, 2| uraltasd magad, hanem mondd el, mit tudsz a vasútról.~- 310 I, 2| kicsit fölényesen nevette el magát.~- Azt mán a tekintetös 311 I, 2| barátságot az úr, hozassa el a Katitul az én subámat.~ 312 I, 2| Arról se, hogy ki ásta el az istállójukban a vasakat. 313 I, 2| rólad.~- Énrúlam? - képedt el a rabló. - Mutassa! A nevemet!~ 314 I, 2| szedve, amiket Sándor is el tudott olvasni, ha rájuk 315 I, 2| Úgy köll Bécsnek! Rohadjon el még a fundamentuma is, azzal 316 I, 2| Komárom is amiatt pusztult el, Sándor, hogy te nem akarsz 317 I, 2| csak esztendeje temettettem el a körösztanyámat, nagyon 318 I, 2| múlva tarackokat süttetett el Laucsik a szegedi határban, 319 I, 2| Elmögy a tekintetös úr?~- El ám, Sándor, elmegyünk. Te 320 I, 2| más mezõin helyezkedtek el, olykor nem is mezõkön, 321 I, 2| Marhát, lovat kötöttek el, néha csak egy-két oldal 322 I, 2| éjszakán stafétával küldte el a kétszázhúsz forintot Kiss 323 I, 2| magáéból, hogy addig se apadjon el a víz a menyecske elül, 324 I, 2| bótjábul, mert annak adtam el a korpát. Osztán onnan mög 325 I, 2| koncipista mind azzal utasította el, hogy õk nem állnak szóba 326 I, 2| mán akkor csak nem gyün el anélkül hogy vagy egy pulykát 327 I, 2| megszorítanának, még talán el is tudnám mondani a verset, 328 I, 2| süldõnyulakkal szemben követett el.~- Ejnye, de furcsa neve 329 I, 2| Hát a kórság! - káromkodta el magát a béres. - Hanem kend 330 I, 2| kicsit kelletlenül nevette el magát:~- A kutyateremtésit 331 I, 2| is három asszonyt nyûtt el, s õt csak a negyedik szaggatta 332 I, 2| csak a negyedik szaggatta el.)~De akármilyen jól bírta 333 I, 2| Menjetek már, no - hárította el õket Péter úr -, szót se 334 I, 2| jólesik.~Csak akkor futotta el a méreg, mikor Matyej írásban 335 I, 2| szükségük, de olyanra, amelyik el tudja magáról hitetni, hogy 336 I, 2| csak irigységbõl hallgatta el Jászapátit. Tudniillik õ 337 I, 2| szaladj csak! - komolyodott el a törvényhozó. - Van rá 338 I, 2| engedélyed?~- Mire? - hûlt el a piktor.~- Hát a fûszedésre. 339 I, 2| De tudd meg, hogy amit el akarsz követni, azt úgy 340 I, 2| formalitásról van szó.~Ezzel aztán el is rontotta a dolgát. Az 341 I, 2| és mosolyogva utasította el.~- Hát hogy gondolod te 342 I, 2| csak egy hatos árát hozott el, a többi ottmaradt lekaszálva. 343 I, 2| tengeri utat, csak akkor fogta el õket a honvágy, mikor a 344 I, 2| egész vidáman szedegették el látogatóik kezébõl a kiflivégeket. 345 I, 2| vívmányának. Le is ment Fiuméba, el is magyarázta az állatorvosnak, 346 I, 2| közepén, hanem kísértsd el haza, vagy a hova neki jólesik.” 347 I, 2| Banjalukába.~- Kitömve?~- Hagyja el - legyintett a direktor -, 348 I, 2| igazgatót most se hagyta el a filozófia.~- Hát ha az 349 I, 2| piros tollakkal kápráztatta el õket. Rajtuk az arany nyomásos 350 I, 2| annak a szavaival mondom el, akitõl hallottam. Adom, 351 I, 2| se hozzá nem teszek, se el nem veszek belõle.~~- Ha 352 I, 2| találgassa, milyen gyûrût adtunk el belõle, mikor még volt mit 353 I, 2| Nem ér az semmit - eredt el a könnye megint szegénykémnek. - 354 I, 2| tudni, de neki nem árulom el. Járjon utána személyesen, 355 I, 2| Mi az ördögnek mondjam el a herepfedényrõl, amit úgyis 356 I, 2| róla? Inkább azt mondom el, amit tán még azok se tudnak, 357 I, 2| misszionárius, és menjek el Kínába vértanúságot szenvedni 358 I, 2| Dehogynem láttam - mosolyodott el édesanyám. - Szép nagy, 359 I, 2| mégiscsak Kunz tanár úr találta el legjobban.~- Sohase lesz 360 I, 2| Nagyszerû! - nevette el magát. - Tudod, hogy az 361 I, 2| baljóslatú morajlás közt rendelte el a szavazást. Akkora többség 362 I, 2| nélkül is meg lehet érteni. El is jött a tudományát kipróbálni 363 I, 2| azt a tíz ujjával mondja el.~Mármost ne keressük azt, 364 I, 2| hogy hazaesik. Erre aztán el is kotródott esze nála nélkül 365 I, 2| már látom - mosolyodott el a szolgabíró, s vállon veregette 366 I, 2| lehet tudni, mikor danoljuk el az ezer esztendõs országunkat 367 I, 2| Hontban.~- Úgy? - mosolyodott el az alispán. - No, igen örülök. 368 I, 2| legismertebb kanásznóta. Mindjárt el is fújta egy öreg szittya.~ 369 I, 2| kijózanodott annyira, hogy el lehetett küldeni, kerítsen 370 I, 2| zsellér-putriba, addig mesélte el Mári néni az istenáldotta 371 I, 2| nem jól van így - tûnõdött el az Úristen -, de hát mit 372 I, 2| de hitvány gizgaz lepte el a földet - mondogatták az 373 I, 2| hol szemenként hullajtotta el, hol csomósan ágyazta bele 374 I, 2| gyûlölködés hatalmasodik el az embertestvérek között, 375 II, 1| eszüket a miletosziak, hogy el kellett menni a szomszédba, 376 II, 1| haját, és három esztendõre el kell tiltani a szájpirosítótól. 377 II, 1| egy miletoszi lány se ment el többet maga jószántából 378 II, 1| mit csillagos éjszaka vitt el,~És igaz értéke hajnalon 379 II, 1| dareikoszt, ezret magánál dugott el, s kézügyben tartván egy 380 II, 1| laknak.~Három esztendõ telt el, és tizenkétszer kellett 381 II, 1| Csillagos Éjszaka vitte el a feleségem! Át is íratom 382 II, 1| te szegény! - jajdította el magát Xanthosz, ahelyett, 383 II, 1| az ugye négy? Úgy oszd el a vagyonodat, hogy neked 384 II, 1| Parthenius kollégám írta el a filmírók elõl, az Erotika 385 II, 1| politikai elõadásokra herdálta el.~- Hja, édes fiam - magyarázta 386 II, 1| riport naiv bájából semmi el ne vesszen:~- És amikor 387 II, 1| Károly néven lajstromozott el a történelem, élt Reims 388 II, 1| észrevételét abban a pillanatban el is felejtette, mert Nicolette 389 II, 1| oltárterítõkkel õ látta el nemcsak a székesegyházat, 390 II, 1| itthagyjuk a házat, s nem viszünk el belõle mást, csak egy tarisznya 391 II, 1| a szép brokátruhámat is el nem hoztuk a régi házból, 392 II, 1| Kicsoda? - pittyesztette el a száját a szépasszony. - 393 II, 1| botokkal és kövekkel takarítván el az útjából minden halandót, 394 II, 1| egy órával minden házban el kellett fújni a pilácsot, 395 II, 1| van, mikor pipával verem el az éhemet, mert az a sátán 396 II, 1| vagyok, jó ember.~- Olvasd el nekem, uram, mi van ideírva. 397 II, 1| érted.~- No, ne siesd úgy el a dolgot - mosolyodott el 398 II, 1| el a dolgot - mosolyodott el a lány -, kérdezd meg az 399 II, 1| Nem hinném - mosolyodott el az öreg -, ezeket én is 400 II, 1| hanem Bagdadból hozatom el a nagy-imámot, hogy dugja 401 II, 1| de tetõled nem fogadok el parancsot.~- Hát te különb 402 II, 1| volt a ferrarai egyetemnek. El lehet gondolni, ebben is 403 II, 1| mondj, mit mondj? - tûnõdött el a bíró. - Hát csak annyit 404 II, 1| a kéményen. Azzal a bíró el is ment, a lovagok pedig 405 II, 1| megtehetitek - vigyorodott el a bíró -, beszéljen a többi 406 II, 1| herceg lányát vette volna el, azzal kapott volna egy 407 II, 1| milyen érdekes regénytõl esik el, másodszor azért, mert így 408 II, 1| menjen-e azért, amit itthon is el lehet végeztetni.)~Pedig 409 II, 1| lábú királynét helyezte el a földszinten, s a szeretõi 410 II, 1| Karafula, hogy a királynak is el kellett magát nevetnie.~- 411 II, 1| Étampes hercegnõt bocsátotta el a király az udvari szolgálatból. 412 II, 1| reggel más selyemben suhogott el a misére, és minden délután 413 II, 1| fodorított hajjal pípeskedett el a vecsernyére, azt már érdemes 414 II, 1| olvadt hó módjára csörgött el a pénz. Elcifrálkodott, 415 II, 1| apáca lett.~- Mért vette el, ha nem szerette?~- Az öreg 416 II, 1| és Weber Konstanzét vette el.~Lehajtott fejjel ballagtak 417 II, 1| bilincsen. Mért nem válnak el? Mi köti a királyt a cselédhez?~ 418 II, 1| délben a spinéten. Te tetted el, Anna Mária?~Anna Mária 419 II, 1| a papírt. Nem káromkodta el magát, életében soha nem 420 II, 1| már hajsütögetésre szeded el.~Anna Mária megrázta a fejét. 421 II, 1| lelkemet megöld, azt nem tûröm el, te, te...~Az ablak pelargóniumai 422 II, 1| Mária két barátnõje tipegett el, s már kopogtattak is az 423 II, 1| elfogadja.~- Hát hogyne fogadnám el, jó ember - nyújtott kezet 424 II, 1| hogyha ráérsz, és vidd el arra a címre, amit ráírtam. 425 II, 1| rásötétedett, nem indult el az idegen városba a selyemtakácsot 426 II, 1| életérõl van szó - pirult el a szemérmes béarni.~- Az 427 II, 1| barátom - füttyentette el magát a zsoldos -, az Berryer 428 II, 1| összekoldulni az úton.~Még nem ért el másfélnapi járásföldre, 429 II, 1| itt nagy baj van - sápadt el Berryer úr, mikor a hírt 430 II, 1| No látjátok - mosolyodott el a polgármester -, akkor 431 II, 1| oroszlán, nem nyelhettek el senkit, mert a törvénynek 432 II, 1| szívem, ásó, kapa válasszon el bennünket egymástól”.~Ilyen 433 II, 1| nem az embereket hurcolták el, holott annyi erõvel azt 434 II, 1| kisasszony?~- Még most se mentél el, batyuska? - horkantott 435 II, 1| eltaláltad, te szotyák! - kacagta el magát az öregasszony. - 436 II, 1| halhatatlanságával - acsarogták el a kapuból az Olimpus portásai. - 437 II, 1| közéjük.~Egy darabig csakugyan el is volt a költõ a halhatatlanság 438 II, 1| látogatást, amit nem kerülhet el senki, aki életében meg 439 II, 1| hízelgést, és a világért el nem maradt volna a költõtõl. 440 II, 1| költõ kutyája igen meglepte. El is határozta magában, hogy 441 II, 1| a ház kedvence foglalja el.~- Nem tesz semmit - segítette 442 II, 1| medencéjébe. Ott jó darabig el is idõzött, de végszóra 443 II, 1| élet vadonában a kappannal. El kell ismerni, hogy rászolgált, 444 II, 1| a bíró. - Gondolják csak el, mi lesz abból, ha a független 445 II, 1| amelyik vagy engem marasztal el, vagy a bibliát.~A bibliás 446 II, 1| vértanúhatnám férfiú kezdett el ugrándozni.~- Maga hallgasson, 447 II, 1| föllelkesedve olvastam aztán el annak a gyúrói postásnak 448 II, 1| tetejére borulva szenderedett el, ki az asztal alatt húzta 449 II, 1| Irtózatos düh torzítja el az arcát, és valami rettenetes 450 II, 1| gúnyolódásra?~- Tessék? - ámultam el. - Hát Magasságod nem tudja, 451 II, 1| agyonütéssel fenyegeti, ha el nem hiszi neki, hogy õ az 452 II, 2| volna a lakatos, de így el kellett érte küldeni a Jolán 453 II, 2| azt mondja -, holnap is el fogok jönni. Akkorára talán 454 II, 2| Alázatosan szót fogadtam, s el kell ismernem, hogy a mester 455 II, 2| Hogyhogy? - mosolyodik el a bíró. - Hát akkor mégiscsak 456 II, 2| fölkászálódik az asztaltól. - Kend el akar válni az asszonytól. 457 II, 2| csak rendes pénzt fogadjon el - hát igen, kiabálni kellett 458 II, 2| ötezresöket mán te felezd el, öcsém. Én mán nem gyõzöm 459 II, 2| ötvenezres - ásít a cigány.~- El kék felezni - könyököl be 460 II, 2| egy huszonötezrest, tegye el az ötvenezrest, oszt kvitt - 461 II, 2| milyen álláspontot foglalnak el ebben a nemzeti ügyben.~ 462 II, 2| tolakodás. Az írnok úr akár el is alhatott az újságon, 463 II, 2| néznek ki.~- Nono - neveti el magát az ember, hangtalanul, 464 II, 2| kutyaházi báró kend - mosolyodik el a kapitány is.~- Jól mondja - 465 II, 2| rózsaszín gallyacskái: „Hajítsd el, gazdánk” - a város lelke 466 II, 2| Poin cár? - csudálkozik el a ködmönhöz tartozó Imre. - 467 II, 2| De csak addig, még valaki el nem kiáltja magát, hogy 468 II, 2| lenne az, ha ott pöfögne el a gõzös a tanya sarkán, 469 II, 2| olcsóbb lesz - kottyantja el az igazságot a mérnök.~- 470 II, 2| milyen mérgesen höccentette el magát a tanyai Franklin 471 II, 2| lelkem Szél ángyó - mosolygom el magam -, a könyv csak olyan, 472 II, 2| Ez törvény? - halkul el az ángyó szava.~- Törvény.~ 473 II, 2| engem még ma - gondolkozott el, s már akkor ott is állt 474 II, 2| dobbant nagyot a szíve.~No el is kapta a fejét mindjárt, 475 II, 2| regula, regula - sóhajtotta el magát, s befordult a búza 476 II, 2| kipirult kis orcára.~- Hogy el ne süsse a nap a bolondkát - 477 II, 2| fülemüle, Márton apó - nevette el magát a gyerek.~- No, ezt 478 II, 2| keresik, akit akkor ásott el a török császár, mikor a 479 II, 2| nézi a csillagokat, amíg el nem alszik. És mivel ezért 480 II, 2| karddal és sonkával Kínáig is el lehetne menni, András nemigen 481 II, 2| a markoláb vitte volna el, aki kitalálta. Az ötödik 482 II, 2| Tökért tök! - mosolyodott el a másik, és elõkereste a 483 II, 2| utánaugrott a csikónak. A farkát el is kapta, de mindjárt le 484 II, 2| mikor a tetõt nádalták. El is csodálkozott rajta, hogy 485 II, 2| masinát.~- Kettõ - fújta el a másodikat is.~A hatodikat 486 II, 2| Hát a Keselyt nem viszi el?~- Majd a nyáron - köpte 487 II, 2| a gondolattal bóbiskolt el -, most meg az Ántikrisztus 488 II, 2| duttyánba. Ásatásról jöttünk, el voltunk melegedve - a tavalyi 489 II, 2| ízérõl, szagáról. Tizenhétig el is vitte, de a tizennyolcadiknál 490 II, 2| De kérem - nevette el magát a finánc -, hát hány 491 II, 2| malíciát keverni a hangomba.~- El tetszett találni - vigyorgott 492 II, 2| hozta.~- Igen - vörösödtem el egy kicsit -, a várkertben 493 II, 2| Persze, persze - tûnõdött el a fõúr, s most köszönte 494 II, 2| Úgy hívják? - csodálkozott el. - Hát nem orchidea?~- De 495 II, 2| Elég hangosan suttogtam el a fekete párducnak valami 496 II, 2| használják molyûzõ szernek. El is magyaráztam mindjárt, 497 II, 2| utána utoljára kísértem el sétálni a méltóságos asszonyt. 498 II, 3| a rezet, és ott se apadt el elüle a víz, ahol énbennem 499 II, 3| honfiak a Nagypartba vermelték el a búzát a rekvirálók elõl, 500 II, 3| lábatlankodj már itt, fújjon el a szél a talpad alatt.~Nyaggattam