Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|           Játjak!~Én akkor éppen a fejem tetején álltam, de a következõ
 2     I,   1|             Egy magasságban volt a fejem a piros ruhás Máriácskáéval,
 3     I,   1|          Nem tudtam szólni. Csak a fejem ráztam. Mit értettem én
 4     I,   1|          mindig átverejtékesedik a fejem alatt a kisvánkos.~Fiatal
 5     I,   2|    mosolygással nyomott barackot a fejem búbjára:~- Nincs már cukor.
 6     I,   2|            belõlem, mert szép nagy fejem van, és abban sok ész elfér,
 7     I,   2| akadémikusnak szánt, mert szép kis fejem van, és abban nem szalad
 8    II,   2|        kend, hogy nincs benyõlve a fejem lágya? Szeretném tudni,
 9    II,   2|          de mán mögengedjön, az én fejem mégis erõsebb a kendénél.~-
10    II,   2|         Nem azért, ángyó - rázom a fejem. - Más hiba van. Ugye, a
11    II,   3|            Attila jelentkezik~Ha a fejem elütik, se tudok ráemlékezni,
12    II,   3|    elszomorodás sora. Bizony az én fejem alighanem nagyobb egy kicsit,
13    II,   3|         emberbõl, hogy fölkaptam a fejem.~- Mit beszél maga, Szirovica?
14    II,   3|            Mért fájjon azért az én fejem, mit hisz a paraszt, mit
15    II,   3|        hiszem - ráztam meg én is a fejem. - Tudja, ez volt az a király,
16    II,   4|          nagyralátó. Megbólintom a fejem, és magamévá teszem a menyecske
17    II,   4|           már úgy belefájósodott a fejem a hõseimbe, hogy át akartam