Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|      el magát a király.~- Hej, dehogynem, vitéz uram, dehogynem! -
 2     I,   2|         dehogynem, vitéz uram, dehogynem! - kiáltotta ijedten a csárdás,
 3     I,   2|     annak a nevit, galambom.~- Dehogynem! Akinek három kád arany
 4     I,   2|      parancsol ezután neked?~- Dehogynem tudom. Nemzetes bíró uram.~-
 5     I,   2|    errearráját az apátoknak!~- Dehogynem, apánk, dehogynem - súgták
 6     I,   2| apátoknak!~- Dehogynem, apánk, dehogynem - súgták neki a gyerekek -,
 7     I,   2|     abban semmi se, hallják.~- Dehogynem volt. Nyomtatott papirosoknak
 8     I,   2|          képedt el a népíró.~- Dehogynem! Olyan magyar nyelvmester,
 9     I,   2|       acskóban.~- Nem értem.~- Dehogynem. A múlti vacsora tizenkét
10     I,   2| Ignácot, a kínai jezsovitát?~- Dehogynem láttam - mosolyodott el
11    II,   1|       illendõen megköszönni.~- Dehogynem, édes asszonyom - vette
12    II,   2|      nagyot. - Csak nem tán?~- Dehogynem. A régi mán elrohadt, nézze,
13    II,   3|    Akkor nem lehet még ásni?~- Dehogynem. Hiszen azért szedtem le
14    II,   3|       le a maga törvénye se.~- Dehogynem - adtam a hatalmasat. -
15    II,   4|     kérdezem a tanító úrtól.~- Dehogynem - mosolyog a tanító úr -,
16    II,   4|        te elõvenni a szemedet?~Dehogynem tudta, szegény kis szittya!
17    II,   4|       azt, ki volt, mi volt.~- Dehogynem tudja. Nagy haláleset vót