Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|             ki az álmot a szemembõl. Csöndesen ültek az asztalnál, elmorzsolt
 2     I,   1|            egy szót se, csak sírtunk csöndesen mind a ketten. Az õ könnye
 3     I,   2|              s eszegette belõle szép csöndesen - a vadkörtét.~- No, ennek
 4     I,   2| nagy-tamáskodva a bográcshoz, Mátyás csöndesen elfüstölgött az ajtón. Kótyi
 5     I,   2|         kegyelmes basa - mondta szép csöndesen -, milyen éktelen dühbe
 6     I,   2|         tanulta.~- Nesztek! - mondta csöndesen. Már akár a macskáknak,
 7     I,   2|            ismerem az urat - felelte csöndesen a diákféle.~- Micsoda, hát
 8    II,   2|               nem a Pali - rázta meg csöndesen a fejét Szél ángyó, és a
 9    II,   3|              szokta. A rendes magyar csöndesen elnézi a konyhaajtóból,
10    II,   3|        tekintetös úr - mondta Mihály csöndesen.~- No most, hallom, majd
11    II,   3|            se, hallja - mondta Illés csöndesen. - Mert abba az órába mögint
12    II,   4|       hitébõl kiverni. Csak bólintok csöndesen, hadd örüljön neki Mák bácsi,
13    II,   4|        nézett föl. De nem ijedt meg, csöndesen mondta:~- Ünneplõbe töttem
14    II,   4|       rosszat töttél te itten.~Modol csöndesen megrázta a fejét.~- A rosszat
15    II,   4|       határozottan.~A gyerekek eddig csöndesen várták a kocsi tetején a
16    II,   4|          közt nem mérgeskedik senki. Csöndesen beszélgetnek a nyomorúságról.
17    II,   4|           háború? Mikor az ember mén csöndesen az országúton, vagy ül a