Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         felelt Messzi keresztapám szelíd fejcsóválással. - Csak már
 2     I,   1|         egyszerre lecsendesedett. Szelíd medve módjára átölelte a
 3     I,   1|         mirõl meséltem a múltkor?~Szelíd képû, csendes, jó gyerek
 4     I,   2|           mindjárt elfelhõsödik a szelíd képe, ha Zágont emlegetik,
 5     I,   2|          a szívére tehette. Szép, szelíd arca mosolygósra változott,
 6     I,   2|     elhallatszott a szomszédba. A szelíd öreg bácsik olyan tûzbe
 7     I,   2|           gyúrt a kenyérbélbõl. A szelíd, kékszemû, csendes szavú
 8     I,   2|    hajlamosabb a lírára, behunyta szelíd szemét, és elsóhajtotta
 9     I,   2| herepfedényt?~Szõkebajuszos ajka, szelíd kék szeme biztatva mosolygott
10    II,   2|     hanyattfekve aludt mellettük. Szelíd képû, szõke fiúcska volt.
11    II,   3|         hatalmaskodásról, és csak szelíd rábeszéléssel akar levenni
12    II,   3|     Máderné asszony.~Ellenben egy szelíd arcú, szép, fiatal menyecske
13    II,   3|          igazgató úr - mosolyog a szelíd arcú menyecske -, hogy a
14    II,   4|     elaludt a fája alatt. De szép szelíd arcán mosoly gyanánt futott
15    II,   4|      volna velük, nem tudom. Szép szelíd tavaszban indultam ki közéjük,
16    II,   5|       immorálissá, de sok tiszta, szelíd öröme van a meghitt családi