Kötet,  Fejezet

501    II,   3|               szép történet - ismerem el -, sohase hallottam még.~
502    II,   3|       hallottam, nem is mondtam volna el senki istenfiának, de mán
503    II,   3|    archeológia minden ifjú doktorának el kell ismerni, hogy ez a
504    II,   3|               nem nagyon csodálkozott el, csak megbiccentette a fejét.~-
505    II,   3|    nagyobbacska gyerök, itt haladtunk el mindönnap, oszt teleraktuk
506    II,   3|          mutatok madarat! - mosolygom el magam, és rákiáltok az embereimre. -
507    II,   3|  szivartárcámat, visszatolta.~- Tögye el - utasított rendre -, majd
508    II,   3|               Úristen, hogy én jobban el nem csúfíthatom.~Elõvettem
509    II,   3|              mégis egyedül én követek el fegyelmi vétséget, mikor
510    II,   3|               hogy föl ne forralja és el ne szívja a forróság.~Annyira
511    II,   3|            lesz, aki elõl sohase apad el a víz.~
512    II,   3|         koponyából iszik, az nem megy el a háztól. Én meg ahogy az
513    II,   3|        hanyatt fekve a gyepen. Máskor el szoktam õket kísérni a keresztdûlõig,
514    II,   3|            hivatkoznak. A dolog ezzel el is van intézve. Nem beszélünk
515    II,   3|               pestieken! - keseredett el a csépai ember. - Az elébb
516    II,   3|       tapossuk, a birsalmát ne hozzuk el emlékbe, a méhecskéket ne
517    II,   3|              hagynunk, az ördög vigye el, körülbelül a fele a nagy
518    II,   3|             emberek hagyatékát hoztam el megõrzésre Szõregrõl, hanem
519    II,   3|               nem nagyon kényeztették el a múzeumot. Kutyát ugyan
520    II,   3|            hogy a földjét nem rontjuk el. A termõt, az elsõ két ásónyomot
521    II,   3|            utasítással együtt. Dugjam el otthon az ágyam szalmájába,
522    II,   3|         kicsit eltûnõdtem, egy kicsit el is borulok rajta. Mikor
523    II,   3|      visszajön, és hol csellenghetett el úgy, hogy még máig se jött
524    II,   3|             le a kalapját, ne takarja el az arcát.~- Jaj, akkor meglátják,
525    II,   3|       kiteszem nekik, akkor se hiszik el, hogy én nem kincset keresek
526    II,   3|             ne tartson úri huncutnak.~El is értem a célomat. A kiskunjaim
527    II,   3|           tirannusok példájára tettem el Jánost láb alól. Elküldtem
528    II,   3|              nem. Máskor együtt költi el a népem a köröm közül való
529    II,   3|        kíváncsian lesem, mikor dördül el az ágyú az ismeretlen hadicélért.
530    II,   3|          megcsóválja a fejét.~- Tögye el az úr a cigarettlijit. Nem
531    II,   3|          hunok kincsének, amelyik így el tud veszni abban a zacskóban.~-
532    II,   3|          hiszön tudod, hogy nem vitte el a Markoláb. Ehun van-e,
533    II,   3|              amelyikkel akar, és adja el az aranyát úgy, ahogy tudja,
534    II,   3|              haszon nélkül kártyáztuk el az országot.~Különben annyiban
535    II,   3|          bokrétolj, oszt eriggy, hogy el ne ríjja magát otthon a
536    II,   3|               azokat mindig úgy rejti el a csontvázak mellett, hogy
537    II,   3|   latin-germán-tót-kiskun szót csenem el ásatási emléknek. Ha annyiféle
538    II,   3|              városi legyet ismeri, az el se tudja képzelni, milyen
539    II,   3|            Ejnye, hogy maradhatott ez el?~- Úgy, hogy sündisznófészökbe
540    II,   3|        szivarok vasárnapokra tevõdnek el, hogy a Körben uradzhasson
541    II,   3|               gallérja! - rikkantotta el magát az egyik legény.~-
542    II,   3|           Fogd hozzá a bûrit is, hogy el ne szakadjon a ruhája -
543    II,   3|               te szöröncséd - nevette el magát Sándor gazda, a pohár
544    II,   3|              az ördögbe nem hajította el ijedtében, mikor a föld
545    II,   3|             már hogy eresztöttem vóna el? - fordult felém - mikor
546    II,   3|           abba kapaszkodtam mög, hogy el ne vigyön az ördög!~- Hej,
547    II,   3|       világból való búcsúfia foglalja el a díszhelyet a sublót közepén.~
548    II,   3|             harmadikat, az ivót, hogy el ne szaladjon.~- Nem úgy
549    II,   3|               az, Mihály - hárítottam el magamtól a tisztességet. -
550    II,   3|           szándékot. - Nem fogadhatom el az ingyenmunkát. Mi itt
551    II,   3|       guberáltam ki a pénzét -, tegye el, csináltassa meg belõle
552    II,   3|            máglyáiról szabadult volna el.~- Majd én mondom el, hallja -
553    II,   3|            volna el.~- Majd én mondom el, hallja - lökte odább az
554    II,   3|               Mihály, aztán felejtsük el. Csak azt ne felejtse el,
555    II,   3|              el. Csak azt ne felejtse el, hogy nem szabad ilyen kapzsinak
556    II,   3|             ejnye, hogy hagyhatja így el magát ilyen nagydarab asszony?
557    II,   3|              majd csak akkor fogadjuk el tõled, ha a belügyminiszter
558    II,   3|           lelkesítsem?~- Úgy? - tolta el Mihály a könyökével a mákonyos
559    II,   3|              vétöttem soha! Forduljon el a csillagos ég a halála
560    II,   3|                ember, majd én olvasom el. Érti már? Nem arról van
561    II,   3|              No, az nem - mosolyodott el. - Nem is jó volna, ha az
562    II,   3|                 Az van benne? - ámult el Mihály. - Így mög löhet
563    II,   3|              akarná, joggal mondhatná el, hogy a régészet föllendítése
564    II,   3|               az a csalódottság fogta el, amelynek keserûsége nem
565    II,   3|          gyerek -, ugyan ki veszítött el tégödet, te?~A fibula nem
566    II,   3|              lehetett, mint az ólmot. El is farigcsálta volna játékból,
567    II,   3|           többet, az Isten süllyessze el, csak még egyszer kiszabadulhasson
568    II,   3|         utódoktól. Tulajdonképpen már el is van jegyezve az egész,
569    II,   3|        üzletember vagy? - mosolyodott el a Város, részben az igazgató
570    II,   3|            hogy ezt nem szalajthatjuk el. Hát majd kapirgálunk egy
571    II,   3|        bugyellárisát mindenkinek, aki el nem fajzott Attilától.~Isten
572    II,   3|              hogy ezer pengõért adtam el a fibulát.~- Nem értem.~-
573    II,   3|           többi rongyosok magyarázták el nekem, akikkel az Illés
574    II,   3|        megrázta a fejét.~- Tögye csak el, majd jó lössz az még magának
575    II,   3| lecsökkentésnek erezné, ha nem hinném el neki, hogy az õ földjében
576    II,   3|              bocskorába - mosolyodott el az emberem. - Az van abban,
577    II,   3|               csak azért hoztak, hogy el lehessen tûnõdni rajta,
578    II,   3|             semerre se. Ingyen én ezt el nem fogadhatom magától.~-
579    II,   3|              meg pénzt nem fogadhatok el azért, ami nekem semmit
580    II,   3|            fiatalemberrel. Egy kicsit el voltak fogódva, hogy beeresztették
581    II,   3|            még rám.~- Nem felejtem én el az ilyen rendes embert,
582    II,   3|          Micsoda jóvátételnek? Mondja el, Cuci János.~~Cuci János
583    II,   3|          kolbászszaga van a fazéknak.~El kellett ismernem, hogy ez
584    II,   3|             De, tudja, nem tilthattam el ûket tüle, mert mostanában
585    II,   3|        karoljon fel, és ne gáncsoljon el mint veszedelmes konkurrenst.
586    II,   3|          Lucernatábla mellett haladok el, jó félméteres csapás vezet
587    II,   3|               mondta az atyus, osztán el is tanálta, hogy kire köll
588    II,   3|               Éntûlem is azért vötték el a pártfogói jogot, mert
589    II,   4|               te Fütyû? - mosolyodott el Antal úr - hiszen nem tûri
590    II,   4|              gyermek, kolduska azalól el nem ment éhesen, s Antal
591    II,   4|         találnék meghalni, temessetek el velem a koporsómban egy
592    II,   4|             ha játékosbolt elõtt visz el az utam, annak a kirakata
593    II,   4|               én gyerekkorom úgy telt el, hogy még csak nem is láttam
594    II,   4|  gyerekkoromat nem nagyon kényeztette el a sors. Hát ezért ácsorgok
595    II,   4|               halk vitát nem döntötte el, de befejezte a történet,
596    II,   4|            amelyet a szobrász mondott el, galambõsz hajával és kerek
597    II,   4|            története. Én azért mondom el a magam hangján, hogy legalább
598    II,   4|          szövõszék körül, s óraszámra el tudtam hallgatni a kattogását.
599    II,   4|              a kattogását. Addig, míg el nem aludtam rajta. Olyan
600    II,   4|         nekivadultan.~Sohase felejtem el, micsoda ijedelemmel szorított
601    II,   4|             szalmanyoszolyán bontotta el magának az ágyat. De úgy,
602    II,   4|               ne félj, sohase hagylak el. Most pedig tedd meg, amire
603    II,   4|               Ne félj, sohase hagylak el!~Látni nem láttam, de tudom,
604    II,   4|               van, hogy hazulról megy el munkába, és haza megy munka
605    II,   4|              egy-két napra maradozott el, aztán egy-két hétig nem
606    II,   4|           Tiszából, s itt meg itt már el is temették.~Özvegy Hajnal
607    II,   4|            külön angyalokkal szóratja el a tavaszi éjszakákon a tárt
608    II,   4|               ingecskéket se fogadták el. Azt mondták, a klinikán
609    II,   4|            hogy már verset is tanult. El is mondta mindjárt.~Jönd
610    II,   4|         mozdulatlan, hanyatt fekve is el tudott mulatni. Az ablaknak
611    II,   4|               kenyeret nem eresztette el. Kemény legény ez a Hajnal
612    II,   4|              hiszön nem veszelõdik az el, tekintetös úr, mert vigyáznak
613    II,   4|           tükrözõdnek, mért cserélnéd el városi fiatalok fakó arcával,
614    II,   4|               a te korodban szakadtam el, Messzi Imriske, mert az
615    II,   4|             akadt, és hasra vágódott. El is tüsszentette magát, mert
616    II,   4|        ügyes-bajos emberek, s azokkal el lehet beszélgetni. A betegek
617    II,   4|            csak a papírpénztõl fordul el jogos megvetéssel. Az udvarára
618    II,   4|               mondja:~- Nini, Zuginé, el is felejtettem, hogy õ még
619    II,   4|             koronát kérnek! Forduljon el tõlük a csillagos ég a haláluk
620    II,   4|          Isten csak azért parancsolja el ilyenkor a napot az égrõl,
621    II,   4|             Nem járt az - vigyorodott el -, de azért neköm van. Kaptam
622    II,   4|             Azám, ha vóna.~- No, kérd el a szomszédodét, és nyisd
623    II,   4|              vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e mondani, amit olvastál,
624    II,   4|              sírásra fakadt. - Mindig el szokott kísérteni, oszt
625    II,   4|             ha a szükség úgy kívánta, el is nóbiskálta a halottat,
626    II,   4|              pusztai halott nem bírja el a nagy sarcot, annak õ adja
627    II,   4|       kapkodott, s csak akkor nevette el magát, mint aki éretlen
628    II,   4|              lenni, akiket nem csigáz el se asszony, se gyerek.~III~
629    II,   4|                  Engöm? - mosolyodott el az asszony. - Én mög a kend
630    II,   4|                No, hamar, ne szuszogd el az éjszakát. Oszt jól betakaróddz,
631    II,   4|                mint katonát a muszáj. El mert bújni az anyja kötõje
632    II,   4|        porkukacok is. Modolnak megint el kellett állni napszámba,
633    II,   4|          Modolnak csak azért nem ment el az esze, mert a temetésre
634    II,   4|               mért nem tégödet kívánt el az Úristen az én édös kisfiam
635    II,   4|               magát az idegen helyen. El kellett vinni a padra, a
636    II,   4|               elég volt, takarodjanak el a tavasz útjából. Pacsirtát
637    II,   4|            töttél, Modol? - szörnyedt el a csõsz.~Modol észre se
638    II,   4|            nem vöszöm mög - határozta el a juhász -, mert akkor becsuknának.~-
639    II,   4|               észbekapok, a vonat már el is indul.~- Hát az úr -
640    II,   4|                Kitül, mikor, mit vitt el a végrehajtó. De indulatoskodás
641    II,   4|       játékvasútra.~- Hopp! - kiáltja el magát a vonatvezetõ, és
642    II,   4|            mit beszélni. Attól félek, el is késtünk vele, s nem azt
643    II,   4|  vadgesztenyék az ágon. Azzal rontjuk el az életünket, hogy nem ismerjük,
644    II,   4|            ellentétet az mérgesítette el, hogy a polgári társadalom
645    II,   4|    jóvátehetetlen mulasztást követett el akkor, amikor talán nem
646    II,   4|          izzad, a vizsga-elnök úr is, el kell ismerni, hogy Palkó
647    II,   4|             öt pengõ bírságot. No, én el is csendesedtem erre, de
648    II,   4|          háromnegyed kiló kávét adott el. Fehércukrot eladott tizenkét
649    II,   4|    Vízkeresztkor, mikor disznót adott el, 23 pengõ múlt évi tartozást
650    II,   4|             iskola. S hogy mi veszett el belõle, s mit tett hozzá
651    II,   4|      szabadulás ma több örömmel tölti el, mint szomorúsággal -, a
652    II,   4|         kultúra folyamából állandóan, el nem apadóan, tiszta erek
653    II,   4|          elhagyatottságát. De én csak el akartam jajdítani magam,
654    II,   4|              benne. És ne felejtsétek el, hogy nem lehet önfeláldozó
655    II,   4|              mondás, hogy mindenkinek el kellett rá magát nevetni.~
656    II,   4|             asszony meg a gyerekek is el tudnak piszmogni. Õ maga,
657    II,   4|             kend dolgára, és ne vegye el a keresetet a szegény embertõl.~
658    II,   4|          mióta az idõk megnehezedtek; el is adta a tajtékpipáját
659    II,   4|           mert másképp hogy tartom én el magamat? - mondja a város
660    II,   4|              látom, mert tegnap ástam el õket az árokba.~- Hát akkor
661    II,   4|       rángatta volna, akkor nem marad el a lélekveszedelem. De Valér
662    II,   4|       mindenfelé, mert nem nyihározza el a napot, mint a többi nagylány,
663    II,   4|              csúfoskodnak.~Ezen aztán el is múlt az asszony haragjának
664    II,   4|             hogy cigányok sinkófálták el.~Valér eljajdította magát.
665    II,   4|             mondta:~- Pali elvönne.~- El? - kapta föl az anya a fejét.~-
666    II,   4|          kapta föl az anya a fejét.~- El. Ha kiházasítanának kendtök.
667    II,   4|     kilométerre van, este tizenegykor el kell indulni, hogy a lószaggató
668    II,   4|            várostól, hogy „süllyessze el az Isten”, az asszony azzal
669    II,   4|             semmi bútorért, forduljon el tõle a csillagos ég halála
670    II,   4|           féljetök, ezt mán nem oltja el a felhõszakadás se!~Nem
671    II,   4|           császár. Hogy miért kívánta el, azt se Julis nem tudta,
672    II,   4|               már amit káposztáskõnek el nem hordtak belõlük az emberek.
673    II,   4|        odaszokott. De úgy, hogy aztán el se ment többet.~Hamar beismerkedtek
674    II,   4|               rokkantakat igazították el a városi urak. S ahogy Julis
675    II,   4|              férjhez megy, azt tartsa el az ura, ne nehezkedjen az
676    II,   4|              úgy gondolta, hogy addig el lehetnek egymással hit nélkül
677    II,   4|               az adótiszttel mondatom el, aki az idén az összeírást
678    II,   4|               bujálkodó csordát nyelt el, amely nem hallgatta meg,
679    II,   4|          gyerek nem örült a kendõnek. El is határozta, hogy mire
680    II,   4|           bolondkák, no - hessegettem el õket -, mit akartok éntõlem?
681    II,   4|      különösen trachomát. Nem kínozta el lápisszal, mivel a beteg
682    II,   4|              De azért nem kevélyedtem el, nagyon udvariasan tértem
683    II,   4|        mulasztást egyedül én követtem el. De ez csak akkor tudódott
684    II,   4|                tehát az olyan, mintha el se veszett volna.)~Most
685    II,   4|           zsákot hagyja fölülre, hogy el ne ázzon. Kutya ugat valahol.
686    II,   4|             Löhetségös - gondolkozott el Vince. - Úgy, mint körösztatyámnak
687    II,   4|             Neköm is a tehenem vitték el elõször. Úgy két esztendejeformán
688    II,   4|            hideg van. Csak akkor kezd el uralkodni a téli isten.
689    II,   4|          emberek az istenektõl loptak el. Ember se nagyon. Csak én
690    II,   4|             Mindig akkor hullajtották el egy-egy tollukat, mikor
691    II,   4|              Soha többet nem felejtem el azt a hangot.~Engem is kiöntött
692    II,   4|           cifrázd, ne szépítsd: mondj el bennünket olyanoknak, amilyenek
693    II,   4|            fogadtam szót. Nem mondtam el mindent, amit láttam, mert
694    II,   5|               szívûek, akik még ma is el tudnak andalodni a betlehemi
695    II,   5|            elkerülhetetlen és mindezt el fogják bírni azok, akik